Igehely: Jn 2:13-22; Kulcsige: Jn 2:15 „Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította.”
Jézus Krisztus többször megjelent a zsidó ünnepeken. Húsvét előtt is felment Jeruzsálembe, és bement a templomba. A templom az imádság helye kell legyen: „örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak” (Ézs 56:7). „Az én házamat imádság házának nevezik.” (Mt 21:13).
Igehely: Mt 3:13-17; Kulcsige: Mt 3:16 „
Sokszor olvasunk a Bibliában a megnyílt az égről, amely az Isten és ember közötti kapcsolatot szimbolizálja.
Igehely: Jn 1:32-34; Kulcsige: Jn 1:33 „Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.”
„Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.” János kijelenti, hogy aki elküldte őt, vagyis Isten mondta neki: „akire látod leszállani a Lelket, Ő az. És én láttam, és bizonyságot tettem róla, hogy ő az Isten Fia.” Ő a Messiás, akit annyira vártak.
Igehely: Jn 1:29-30; Kulcsige: Jn 1:29 „Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!”
János részletesen beszámolt Jézus kilétéről. Elmondta, hogy Ő az Isten Fia. A jeruzsálemi küldöttség valószínűleg nem volt megelégedve Bemerítő János válaszával, mert már aznap visszatértek megbízóikhoz.
Igehely: Jn 1:19-28; Kulcsige: Jn 1:23 „Erre ő így felelt: »Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját«, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.”
Ez János bizonyságtétele: Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta! Bemerítő János tudta, miért küldetett. Nem is vágyott többre, csak hogy kiáltó szó legyen a pusztában, és kereszteljen.
Igehely: Jn 1:14-18; Kulcsige: Jn 1:16 „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Ez nem más, mint az üdvtörténet, az évezredeken átívelő isteni kegyelem.
Igehely: Róm 13:11–14; Kulcsige: Róm 13:12 „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Igeszakaszunk egy felhívással kezdődik. Pál ébresztgeti a testvéreket. Úgy látja, hogy az idő sürget a megtérésre. A földi létet éjszakának nevezi, amit múlni vél. Az előző versekben buzdít a szeretet megélésére, amely egyenlő a törvény betöltésével. Ezt gyakorlati lépésekkel is magyarázza: A bűnös cselekedeteket el kell hagyni, fel kell cserélni a világosság fegyvereivel. Nappal, a világosságban tisztességesen kell élni, azonosulni Krisztussal. A testünk táplálását nem tiltja, hanem óv a bűnös hajlamok, vágyak dédelgetésétől. Legyen számunkra is ez a mai napnak a zsinórmértéke.