Igehely: 1Jn 1:1-4; Kulcsige: 1Jn 1:2 „Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.”
Jézus Krisztus személyében az örök időtlenség uralkodó Logosza érzékszervekkel is megtapasztalhatóvá alázta magát a bukott teremtmény számára. A Királyok Királya láthatóvá vált, tapinthatóvá, megostorozhatóvá, keresztre feszíthetővé – mert szeretett.
Igehely: Zsid 1:1-6; Kulcsige: Zsid 1:2 „Ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.”
Az időnek teljességében testet öltött, aki által és akire nézve teremtetett minden mennyen és földön; aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget; aki előtt ámulva hódolnak mind az angyalok. Évezredeken át kőbe vésett törvények terelték Őfelé a választottak tekintetét.
Igehely: Lk 2:12-20; Kulcsige: Lk 2:14 „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
A betlehemi pásztorok az angyali jelenés előtt is áldott emberek voltak – az általános kegyelem szerint. Ábrahám leszármazottaiként éltették magukban a hitet, hogy majd eljön az, aki megszabadítja Izráelt, és a Dávid királyi székét helyreállítja benne.
Igehely: Jn 1:14-18; Kulcsige: Jn 1:14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
Az evangélisták között János az, aki fontosnak tartja, hogy rámutasson Jézus eredetére. Máté és Lukács is érinti a különlegességét, hisz leírják, hogy a Szentlélektől fogantatott. János azonban pontosít: Jézus nem más, mint az Ige, aki kezdetben már volt, Istennél volt, és ő maga Isten volt.
Igehely: 1Tim 3:14-4:6; Kulcsige: 1Tim 3:16 „Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a népek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.”
Pál azt a reménységet élteti magában, amikor a levelet írja, hogy nemsokára kiszabadul a börtönből, és elmehet Timóteushoz. De szem előtt tartja azt az esetet is, hogy nem így lesz, ezért részletesen ír, hogy a levélből Timóteus megtudja, hogyan kell szolgálnia a gyülekezetben.
Igehely: Ézs 11:1-10; Kulcsige: Ézs 11:10 „Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert ő lesz a zászlaja a népeknek, és székhelye dicsőséges lesz.”
Isai leszármazottját mutatja be itt Ézsaiás, aki Isten Lelke által olyan uralmat fog megvalósítani, amely békét eredményez. A 9. v. szerint ezt nem harci eszközök bevetése által fogja tenni, hanem úgy, hogy elterjeszti a földön az Isten ismeretét.
Igehely: ApCsel 17:1–9,13; Kulcsige: ApCsel 17:5 „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé.”
Pál és munkatársai engedelmeskedtek, amikor Jézus Lelke megértette velük, hogy Macedóniában kell tovább folytatniuk az evangélium hirdetését. Annyira szeretnénk mi is, ha Isten szavának világos megértése és az annak való engedelmesség után már csak a megtérő lelkek gondozásával és a bennük való gyönyörködéssel kellene foglalkoznunk. De ez általában nem így van. Számíthatunk az ellenség munkájára is, sajnos.