Igehely: ApCsel 8:26-40; Kulcsige: ApCsel 8:39 „Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé a főember, de örvendezve haladt tovább az útján.”
Amikor tervezünk, általában széles látószögben tesszük ezt. Azonban, amikor belevágunk a kivitelezésébe, a mindennapi munkában nagy valószínűséggel beszűkül a látásunk, és csak a pillanatnyi feladatokra koncentrálunk. Ez veszélyt jelent az egész terv kimenetelére nézve.
Igehely: Jn 4:27-42; Kulcsige: Jn 4:40 „Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.”
Néhányszor ért már meglepetés, amikor olyannak az életében láttam változást, akiből soha nem néztem volna ki, hogy az megtörténhet. Samáriára is így tekintettek a zsidók. Semmi jót nem néztek ki belőlük, és nem is kívánták, hogy jó dolgok történjenek velük.
Igehely: Hós 7:1-16; Kulcsige: Hós 7:8 „Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos.”
A gyermekeim tudják, hogy szeretem őket, és számíthatnak rám bármikor, azonban mindennap kipróbálnak más utakat, lehetőségeket, mint amiken én szeretném őket vezetni. Nagy léptékben Isten népe is hasonlóan viselkedett az olvasott prófécia idején.
Igehely: ApCsel 8:5-25; Kulcsige: ApCsel 8:14 „Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.”
Kíváncsiak vagyunk azokra a dolgokra, amelyeket nem tudunk világunk törvényeinek keretei közé beszorítani. Ha a számunkra lehetetlen megtörténik, akkor készek vagyunk elköteleződni. Simon varázslónak is sok rajongója volt.
Igehely: ApCsel 8:1-4; Kulcsige: ApCsel 8:4 „Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.”
Emlékszel még, hogy a biológiaórák miről szóltak? Az élőlények felépítéséről, működéséről, szaporodásáról. Ha körülnézel a természetben, akkor az életet látod, amint növekszik, szaporodik, terjeszkedik. Az életnek ez a természete.
Igehely: Zsolt 51:1-21; Kulcsige: Zsolt 51:9 „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.”
Habár igyekszünk arra, hogy Istennek tetsző életet éljünk, mégis olykor azon kapjuk magunkat, hogy már megint beengedtünk valami olyat, ami beszennyezte a gondolatainkat, szívünket. Mit kell tegyen az Úr gyermeke ilyen helyzetben?
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).