Igehely: ApCsel 8:26-40; Kulcsige: ApCsel 8:39 „Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé a főember, de örvendezve haladt tovább az útján.”
Amikor tervezünk, általában széles látószögben tesszük ezt. Azonban, amikor belevágunk a kivitelezésébe, a mindennapi munkában nagy valószínűséggel beszűkül a látásunk, és csak a pillanatnyi feladatokra koncentrálunk. Ez veszélyt jelent az egész terv kimenetelére nézve.
Igehely: Jn 4:27-42; Kulcsige: Jn 4:40 „Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.”
Néhányszor ért már meglepetés, amikor olyannak az életében láttam változást, akiből soha nem néztem volna ki, hogy az megtörténhet. Samáriára is így tekintettek a zsidók. Semmi jót nem néztek ki belőlük, és nem is kívánták, hogy jó dolgok történjenek velük.
Igehely: Hós 7:1-16; Kulcsige: Hós 7:8 „Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos.”
A gyermekeim tudják, hogy szeretem őket, és számíthatnak rám bármikor, azonban mindennap kipróbálnak más utakat, lehetőségeket, mint amiken én szeretném őket vezetni. Nagy léptékben Isten népe is hasonlóan viselkedett az olvasott prófécia idején.
Igehely: ApCsel 8:5-25; Kulcsige: ApCsel 8:14 „Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.”
Kíváncsiak vagyunk azokra a dolgokra, amelyeket nem tudunk világunk törvényeinek keretei közé beszorítani. Ha a számunkra lehetetlen megtörténik, akkor készek vagyunk elköteleződni. Simon varázslónak is sok rajongója volt.
Igehely: ApCsel 8:1-4; Kulcsige: ApCsel 8:4 „Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.”
Emlékszel még, hogy a biológiaórák miről szóltak? Az élőlények felépítéséről, működéséről, szaporodásáról. Ha körülnézel a természetben, akkor az életet látod, amint növekszik, szaporodik, terjeszkedik. Az életnek ez a természete.
Igehely: Zsolt 51:1-21; Kulcsige: Zsolt 51:9 „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.”
Habár igyekszünk arra, hogy Istennek tetsző életet éljünk, mégis olykor azon kapjuk magunkat, hogy már megint beengedtünk valami olyat, ami beszennyezte a gondolatainkat, szívünket. Mit kell tegyen az Úr gyermeke ilyen helyzetben?
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?