Mindennapi áhítatok

2025. november 26., szerda

Igehely: 1Pt 1:6–9 Kulcsige: 1Pt 1:7 „Hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.”

Nincsen értékálló hit és élet próba nélkül. Az arany próbája a tűz, hitünké többek között a nehéz helyzetek. Valaki hirtelen felindulását a helyzetével magyarázta: „Bocsánat, kijött belőlem!” „Igen, testvér, mert benned volt.” – hangzott a válasz Isten embere részéről.

2025. november 25., kedd

Igehely: 2Kor 12:6–10 Kulcsige: 2Kor 12:7 „Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam.”

Pál a zsidó tévtanítókkal vitázva kényszerül arra, hogy saját szolgálatát taglalja. A dicsekvés elkerülése végett rátér az „Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira” (2Kor 12:1). Szól a testébe adatott tövisről is, ami őt alázatban tartja. A szenvedésben gyakran feltevődik a „Miért?” kérdés.

2025. november 24., hétfő

Igehely: Jn 15:1–2 Kulcsige: Jn 15:2 „Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.”

Elisabeth Elliot írja Fegyelem, a hívő élet ábécéje című könyvében fiatalon elhunyt férjéről: „Jim Elliot a wheatoni évkönyvembe aláírta a nevét, de csak egy igehelyet írt mellé: 2Tim 2:4: Egy harcos sem elegyedik a világ dolgaiba, hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.

2025. november 23., vasárnap

Igehely: Zsid 12:5–11 Kulcsige: Zsid 12:7 „Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja?”

Szíve mélyén, az Édenkertben Istennel megszakadt szeretetkapcsolatra vágyik az ember. Ez a kapcsolat állt helyre Isten és az ember között Krisztusban. Gyermekeként kezeli minden megváltott, neki engedelmes követőjét.

2025. november 21., péntek

Igehely: 1Jn 1:5–10 Kulcsige: 1Jn 1:9 „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”

Pál imádkozott tegnapi igénkben, János viszont bennünket tanít imádkozni. Isten jelenlétében szembesülünk önmagunkkal. Az Ószövetségben is látunk ilyet. Ézsaiás akkor értette meg, hogy bűnös, amikor Isten jelenlétébe került.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Kor 5:5-9 Kulcsige: 2Kor 5:7 „Mert hitben járunk, nem látásban.”

Hiszem, ha látom – vágta már ezt sok ember hozzám, amikor Istenről, hitről, feltámadásról és örökkévalóságról próbáltam velük beszélni. Persze, hogy „kézzelfogható” bizonyítékaink nincsenek Istenről – dehát Ő szellemi lény, a fizikai szemnek láthatatlan valóság. Hogyan lehetünk mégis képesek Őt, az örökkévalóságot és a szellemi világot érzékelni? Tudjuk, hogy van anyagi és szellemi világ, véges és örök. Az első látható, a második láthatatlan a biológiai szemnek. Ezért mondja az apostol, és vele mi is, hogy hitben járunk és nem (fizikai) látásban.