2025. január 24., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus igazi családja

Igehely: Mk 3:28–35 Kulcsige: Mk 3:35 „Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám.”

Vannak, akiket megbocsáthatatlan ellenségeinek tart Jézus, amiért szabadító munkáját az ördögtől származottnak mondják. Viszont másokat drága családtagjainak tart, csak azért, mert örömmel hallgatják és megtartják beszédét. Vannak, akik úgy vélekednek magukról: ők sajátosan közeli viszonyban vannak Jézussal pusztán természeti adottságaik, talentumaik, vallási előnyeik, testi kapcsolataik folytán. Ők nem akárkik: igazán bennfentesek, s ha kell, még ki is oktatják Őt. Úgy vélik, ők jobban tudják, mit kell tennie.

Tartsunk önvizsgálatot: Rólunk mit mond az Úr? Milyen viszonyban állunk vele? Járjunk alázatosan az Úrral, nézzünk fel rá, tartsuk nagyra Őt! Gondolkozzunk mi is úgy, mint Jézus: értékeljük úgy az embereket környezetünkben, gyülekezetünkben, mint Ő! S legyen mindennél értékesebb, ha lábainál ülhetünk, s hallgathatjuk beszédét! Ez az igazi józan értelem és bölcsesség.  

„Eltűnik majd minden érték, Megemészti rozsda, moly, Ám az Ige örök mérték, Bölccsé tesz és tanácsol. Benne Isten szava szól.” (HH 303.)

Borzási Sándor   

DÉLUTÁN | 

Minden ember felel a saját tetteiért

Igehely: Ez 18:21–32 Kulcsige: Ez 18:27-28 „Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé a bűneit, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét. Ha belátásra jut és megtér, és nem követi el többé a vétkeit, élni fog, nem hal meg.”

„Minden ember felelős a maga életviteléért, legyen az jó vagy rossz. Az ember sorsát nem mások gonosztettei, nem is a mások jó cselekedetei határozzák meg – még a legközelebbi hozzátartozóké sem. Az igazak élvezni fogják Isten jóindulatát, a gonoszok ítéletben részesülnek.” (S. Fisch).

Hogy ki igaz, ezt mi csak látszat szerint ítélhetjük meg. A szív igaz voltát egyedül az Úr ismeri. Ma is vannak, akik letérnek az igaz útról, mint Démás. Miután egy ideig látszólag jól fáradoznak az Úr szőlőjében, elpártolnak a világhoz. „Az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeverednek azokba, s elbuknak. Ez az utóbbi állapotuk rosszabb az elsőnél. Mert jobb lett volna, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak... A kutya visszatér a maga okádására; A megfürdött disznó sárban hempereg.” (2Pt 2:20–22)

De az Úr ismeri az övéit: álljon el a hamisságtól, aki a Krisztus nevét vallja! Az igaz kitart az ő útján, és még erősebb lesz. Te hogyan állsz az Úr előtt?

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mk 2:18–22 Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”

Ebben a fejezetben a böjt kérdése kerül napirendre. Az Ószövetség csak a nagy engesztelés napján, évente egyszer írta elő a böjtöt, mint a bűnbánat jelét, de a farizeusok kiegészítették azt a hétfőn és csütörtökön való böjtöléssel. Ezért teszik fel a vádaskodó kérdést: „Miért böjtölnek a János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek” (18.v.)? Jézus rámutat, hogy miért nem böjtölnek az övéi (Mk 2:19–22), még szemléltetőket is használ. Először megkérdezi, hogy amíg együtt van a vőlegény a menyasszonyával, illik-e böjtölni?