2017. február 9., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Senki sem tudja önmagát megmenteni

– Mk 8:34-38

Ma reggel Jézus közel hív bennünket magához, mivel olyan dologról beszél, amit mindazoknak tudniuk kell, akik meg akarják menteni életüket.
Első dologként akaratunk igazolására, önmegtagadást kér tőlünk. Ma legtöbb ember kényelmet keres, és igyekszik minden kívánságát megadni testének. Aki Jézus után akar menni, annak kész kell lennie nemet mondani bűnös testi vágyaira, amihez Ő adhat erőt.
Másodjára a kereszthordozást említi Jézus, amit legtöbben igyekszünk elkerülni. Ez pedig nem másban, mint az érte vállalt szenvedésben áll. Ha vele együtt szenvedünk, vele együtt fogunk meg is dicsőülni (Róm 8:17).
Harmadjára az Ő követéséről beszél, ami saját életem teljes mértékben való feladását, elveszítését jelenti. Ragaszkodni ahhoz, amit úgysem tudok megtartani, értelmetlen.
Negyedik tennivalóm nem más, mint hálám jeléül, szégyen nélkül megvallani Őt és igéjét a bűnösök között, mivel lelkem váltságának ára a szeplőtelen Bárány vére lett.
Miről kell kész legyél lemondani, hogy lelkedben ne valljál kárt?
Miért szégyelled azt, aki téged nem szégyellt?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Intő kijelentés

– 1Sám 3:15-21

A kis Sámuel Éli fiai mellett nevelkedett, de mégsem választotta azt a hűtlen életet, mint amit ők. Ma is elkeserítő és fájdalmat okozó tud lenni az, hogyha egy vezetőnél, akinek a legnagyobb hűséget és jó példát kellene tanúsítania, éppen az ellenkezője fedezhető fel. Feltevődik a kérdés, vajon ki hibázott, hogy ide jutottak a dolgok?
Ez az ige újból arra hívja fel figyelmünket, hogy Istent nem lehet megcsúfolni, hiszen, amit vet az ember, azt fogja aratni is (Gal 6:7). Cselekedeteinknek hatása van mostani életünkre, sőt az örökkévalóságra nézve is. Balga és tudatlan az az ember, aki úgy gondolja, hogy életét istentelenül élheti, minden rossz következmény nélkül.
Az ifjú Sámuel végezte szolgálatát Éli felügyelete alatt, de eljött az idő, amikor több bízatott rá, amikor nem Éli, hanem maga Isten szólította meg és üzent általa. Azonban olyan kijelentést kapott az Úrtól, amit először nem mert továbbítani Éli papnak, de majd a kérésére elmondta.
Ha bűnöket dédelgetünk magunkban vagy másban, akkor számunkra is szól az intő beszéd, mint ahogy a szárdiszi gyülekezetnek is: „Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád” (Jel 3:3). Viszont Isten kegyelemmel fordul minden bűnt megbánó és bűnt elhagyó emberhez. Legyünk mi is, Sámuelhez hasonlóan, Istent és az igét szerető emberek.

Tóth Róbert

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)