Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte. Ezzel meghívta az embert hatnapi munka után önmagához, együtt ünnepelni: Istennel közösségben lenni, vele együtt szemlélni a teremtés, majd a megváltás csodáit (5Móz 5:12–15). Üdvözítőnk magához hív bennünket is, hogy tőle tanuljunk, és nála leljünk igazi nyugalmat. Őnélküle üres minden vallásosság, hiábavaló minden ünneplés és haszontalan minden törekvés. Ez nyilvánvaló a farizeusok vakbuzgóságában, akik Isten drága ajándékát teherré változtatták; a kegyesség ereje helyett annak csak üres látszatát fitogtatták. Isten őrizzen az ilyen ünnepléstől!
És miért lett az ember? Egyesek azt mondják – a Kísértő egykori sugallatára –, hogy az ember önmaga ura: szabad akarata van, hogy úgy döntsön, ahogy neki tetszik. De a Biblia mást mond. Jól mondta Augustinus (354-430): „Magad számára teremtettél minket, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned.” Spurgeon pedig: „Az ember fő rendeltetése, hogy Istent dicsőítse, és benne örökké örvendjen” (Puritán káté, 1855.).
„Jézus Krisztus a szombatnak is Ura.” – Nem azt jelenti ez, hogy nem érvényes már a 4. parancsolat. Azt jelenti, hogy az Úr napját Ő határozza meg, vele és érte ünnepeljük. Az Ő nevében jövünk össze, hogy Ő magyarázza nekünk az Írásokat. „A vasárnap a legfelségesebb, legnagyszerűbb, leggyönyörűbb ünnep, ami létezik a világon! Magában foglalja mindazt, amit a karácsony, nagypéntek, húsvét és pünkösd külön-külön hirdet. És akkor ünnepelünk igazán, ha újra átöleljük lélekben a golgotai keresztet, a bűnbocsánatot Jézus érdeméért; ha újra átéljük lélekben a húsvéti győzelem boldog örömét, a megváltás valóságát; ha e világ minden rémisztő sötét kilátástalanságai ellenére is reménykedve tekintünk a jövő felé, s nem egy atomháború pusztítását, hanem a Krisztus dicsőségét várjuk.” (Joó Sándor, 1957.)
„Lelkemnek nyugalomnapja Ez az áldott vasárnap... Üdvösségnek órája, Mely a szívet átjárja” (HH 253.)
Borzási Sándor
Kérjük az Urat, hogy hagyományaink is Krisztusra mutassanak! – Kol 2:16–17
Izráel: megtérés és helyreállás – 1Sám 7:1–14 (Zsolt 50:15)
Megfizet cselekedeteink szerint
Igehely: Róm 2:1–16 Kulcsige: Róm 2:6-8 „Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad, azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engednek, haraggal és bosszúállással fizet majd.”
Lesz egy nap, amikor Isten megítéli az emberek titkait Jézus Krisztus által. Fontos, hogy helyesen értsük és hirdessük az evangéliumnak ezt a tételét. Mivel az ember Isten képére lett teremtve, számadással tartozik Istennek. Lelkiismeretünk tanúsítja, hogy lesz ítélet. De a Sátán hamis biztonságban tart. Például, amikor másokat ítélgetünk. Bűnös természetünk jellemzője, hogy másokban nagynak látja a bűnt, de magában igen jelentéktelennek ítéli azt. A szívünkbe vésett igazságérzet alapján tudjuk, mi a helyes, s ezt szigorúan alkalmazzuk is másokra, s miközben ezt tesszük, fedezékben véljük magunkat. Isten azonban szeret minket annyira, hogy felébresszen, felrázzon hamis biztonságukból, s vészes helyzetünkkel szembesítsen minket. Ezt teszi az evangélium hirdetésekor: Ó, ember, menthetetlen vagy, ha így teszel! Nagy áldás, ha tovább vezet, és szentségének világosságában igazán meglátjuk, s elítéljük magunkat: „én tisztátalan vagyok”, „én bűnös ember vagyok” (Ézs 6:5, Lk 5:8). S ekkor elénk tárja a váltságot szerző ítéletet, amit a Golgotán véghezvitt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a bűnt; a büntetés rajta van. – Aki benne hisz, nem megy ítéletre bűnei miatt; azok már megítéltettek Krisztusban. Őbenne új életet nyert, és most már jó gyümölcsöket terem: jó cselekedetekben jár, Isten dicsőségére; s az ítéletkor e cselekedetek szerint lesz megítélve.
Isten ítélete igazságos és pártatlan: „rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; akiről bizonyságot tett mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból” (ApCsel 17:31). Komoly igazság: Mivel Krisztus az, aki váltságot szerzett minden megtérő, benne hívő bűnösnek, ezért Ő az, aki örök veszedelemmel fog bosszút állni azokon, akik nem engednek az evangéliumnak (2Thessz 1:8).
Isten jósága és hosszútűrése megtérésre indít. Te komolyan vetted már ezt, vagy tovább gyűjtöd magadra Isten haragját? Menekülj az Úr Jézushoz!
„Jézus arcát, ha nézem, Az ítélet napján, Nem kell remegve félnem, Mert áldón tekint rám. Ha megvallom e létben, S nem szégyellem Nevét, Ott majd boldogan érzem Védő tekintetét.” (HH 348).
Borzási Sándor
