2025. február 8., szombat

DÉLELŐTT | 
Csoda ötezer emberrel

Igehely: Mk 6:30–44 Kulcsige: Mk 6:41 „Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.”

Az ötezer ember megvendégelése megrendítő módon mutatja be, hogy Jézus mennyire törődik az emberrel, és hogyan gondoskodik róla.

A csoda visszaemlékeztet minket Izráel pusztai vándorlására. Itt is lakatlan helyen vannak. A puszta az a hely, ahol a nép teljesen rá van utalva Isten segítségére. Ahol Isten bemutatkozik, próbára teszi és megáldja népét. Jézus a válasz Mózes imádságára, „hogy ne legyen az Úr közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora” (4Móz 27:17). Akkor Isten a törvényét adta, most Jézus „kezdte őket sok mindenre tanítani.”

A csoda előremutat a Bárány menyegzői vacsorájára, ahol megnyugszunk, és beteljesedünk az Atya javaival. A pusztai vándorlás egyik maradandó élménye a mennyei kenyér volt. Nem szerzünk tudomást a csodatörténés módjáról: a lényeg Jézus személye, aki gondoskodik a nyájról. Jézus az út ebbe a nyugalomba.

Mit tanultunk meg eddig az Úr igéjéből életünk során? Ne felejtsük el, hogy az igazi beteljesedés az Atyánál vár ránk! A pusztában szolgálni kell mások felé: milyen lehetőségeink vannak erre?

Borzási Dávid

DÉLUTÁN | 

Elfogadhatatlan imádságok

Igehely: Ézs 58:1–4 Kulcsige: Ézs 58:4 „Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban.”

Ézsaiás prófétának úgy kellett megfogalmaznia Izráel vétkét és bűnét, hogy az mindenki számára egyértelmű legyen: mi az, amiben célt tévesztettek, ami Isten elleni lázadásnak minősül.

Isten keresését a Biblia mindig méltatta. A mózesi törvény Isten jelenlétének az áldásával jutalmazta az őszinte istenkeresést (5Móz 4:29). Izráel történetében a gonosz királyok azok voltak, akik nem keresték az Urat (2Krón 12:14), a jó királyok pedig teljes szívvel keresték Őt (2Krón 34:4). A zsoltáros számos helyen Isten igéjében való gyönyörködésre szólít fel (pl. Zsolt 119). Itt azonban Isten elvetette a nép imádságát és böjtölését.

A próféta felfedi Isten ítéletének okát: a „jól nevelt hívők” tudnak illendően cselekedni, beszélni és viselkedni vallásos körben, de ez köszönőviszonyban sincs Isten keresésével. A gond azzal van, amikor nem értjük meg, hogyan kell élnünk Isten országának törvényei szerint (vö. Mt 7:21–23).

Az Istenről vallott ismeretünknek kihatással kell lennie kapcsolatainkra: a rászorulókkal való együttérzés, a megbocsátó lelkület, az alázat, az igazság fontosabb az „imaházi kultúránál”.

Borzási Dávid

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 2:29–41 Kulcsige: ApCsel 2:38 „Péter így válaszolt: «Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.»”

Péter pünkösdi igehirdetésében válaszol a kérdésünkre. Először is megtérésre hív. Minden ott kezdődik, hogy kicsoda neked Jézus? Ha látod, hogy nála nélkül nincs életed, csak benne és általa lehet kapcsolatod Istennel, akkor az első feltétel megvan.

Másodszor bemerítkezésre hív. Ezzel a szóval fejezi ki a görög nyelv azt, ha egy vedret vízbe merítve megtöltöttek, vagy amikor a ruhafestő a vásznat teljesen belenyomta a festékbe, hogy a kívánt színt megadja neki. Tehát teljes víz alá merülésről van itt szó.