Igehely: Ef 4:11–16 Kulcsige: Ef 4:13 „Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.”
Az egészséges életformák természetes megnyilvánulása a növekedés. Az élet kicsiben kezdődik el, de azután következik a növekedés, egészen a felnőttkorig. A lelki élet az újjászületéssel kezdődik (2Kor 5:17), amit aztán a lelki növekedés kell kövessen addig, amíg az új ember elég erős lesz arra, hogy elhívatásához méltóan feladatokat vállaljon mások segítése érdekében. A Szentírás alapvető témaként kezeli a lelki növekedést. Ne rekedjünk meg a lelki kiskorúság szintjén (1Kor 13:11, 14:20, Zsid 5:11–6:3)!
A lelki nagykorúság eléréséről szóló bibliai eszménykép és a valóság között szakadékot látunk. Sokan vannak, akik keresztyénnek tartják magukat, viszont az életmódjuk nem mutat jelentős különbséget a világi emberekével hasonlítva. Figyeljünk meg néhány növekedést akadályozó tényezőt: 1. Tévesen értelmezett gyermeki hit. Jézus azt tanította, hogy ha Isten uralma alatt akarunk élni, olyanoknak kell lennünk, mint a gyermekek (Mk 10:15). Ezt azonban ne tévesszük össze a gyerekes hittel, amely elutasítja Isten mélyebb megismerését és a Biblia keményebb tanításainak való engedelmességet. 2. Az olcsó hit téveszméje. Vannak olyan keresztyének, akik elfogadjak Jézust Megváltójuknak, de Uruknak nem. Az örök életre igényt tartanak, de az engedelmesség gondolata már nem tetszik nekik. Nem haladnak előre a lelki életükben, mert nem fogadják el Jézust a maga teljességében, aki egyszerre akar Urunk es Megváltónk lenni (Jn 13:13). 3. A világiasság csábítása. A világ olyan dolgokkal kecsegtet minket, mint a pénz, hírnév, erkölcstelenség, az élj a mának szemléletmód. 4. A lustaság. Karl Barth szerint a bukott emberre jellemző három legsúlyosabb bűn a következő: a büszkeség, a becstelenség és a lustaság. A hívő élet és a lelki növekedés kemény munkával jár (Fil 2:12–13).
Felismerjük a növekedés valamelyik akadályát az életünkben? Isten segítségével van lehetőség legyőzni, vagy félretenni azt az útból. Kérjük az Urat, hogy könyörüljön rajtunk, és segítsen a növekedésben. A nagy célunk az, hogy mindannyian eljussunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra (Ef 4:13).
Szekrényes Pál
Magasztaljuk Istent a gyermekségünktől hordozó szeretetéért! – Hós 11:3–4
A gyülekezet: a hívő és bizakodó emberek közössége – ApCsel 27:18–25; 28:16–31 (ApCsel 27:25)
Betekintés az alapokkal bíró városba
Igehely: Jel 21:9–27 Kulcsige: Jel 21:14 „A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.”
A végső nagy ítélet után Isten új eget és új földet teremt, amelyet az Ő jelenléte teljesen betölt, és ahol teljes közösségre juthatnak vele a hívők. Megszűnik a bűn minden szörnyű következménye, ami miatt itt most mi folyamatosan szenvedünk, sőt megszűnik a bűn is, a vétkezés lehetősége is. Erre az új égre és új földre a Biblia örökkévaló országként hivatkozik, amelyben igazság lakozik (2Pt 3:13).
Isten felfedi az új Jeruzsálemet. János, a szeretett tanítvány ebbe kap bepillantást. Egy angyal így szólt hozzá: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből száll alá” (Jel 21:9–10). Az alapokkal bíró várost várta már az ószövetségi pátriárka, Ábrahám is: „Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten” (Zsid 11:10).
Mit látott János, amikor ezt a kiváltságos betekintést kapta? 1. Benne látta az Isten dicsőségét. Nincs benne se nap, se hold, hanem Isten dicsősége, mindenek fényforrása ragyogja be a várost. Isten örökké ezen a helyen fog lakni népével. 2. Látta a város méreteit és formáját. Az új Jeruzsálem mérete is lenyűgöző. János apostol feljegyzi, hogy a város széltében, hosszában és magasságában számítva valamivel több mint 2.250 km nagyságú, vagyis tökéletes kocka alakú. Tizenkét alapkövére fel van vésve a 12 apostol neve, és alapjai mindenféle drágakövekkel vannak ékesítve. 3. Látta a város lakóit. Mindenekelőtt az Atya és a szeplőtlen Bárány van ott, a kapuknál állnak az angyalok. A város pedig tele Isten megváltott gyermekeivel, azokkal, akiknek nevük be volt írva az élet könyvébe, amely a Bárányé. Semmiféle tisztátalant, utálatosságot és hazugságot cselekvők nem mehettek be a városba. „Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja a hazugságot” (Jel 22:15).
Az alapokkal bíró város, az a csodálatos hely Isten kegyelméből nekünk is örökkévaló lakhelyünk lesz. Neked van-e hitbeli meggyőződésed erről?
Szekrényes Pál
