2025. december 25., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A pásztorok megtalálták az Üdvözítőt

Igehely: Lk 2:15–20 Kulcsige: Lk 2:16 „Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.”

Olvassuk újra és újra a történetet, lassan ízlelgetve a szavakat, különösen az igéket. Mert hemzseg a szöveg ezektől a cselekvést visszaadó kifejezésektől. Például már az első mondatban is: elmentek, szóltak, menjünk, nézzük, üzent. És általuk igen eleven kép épül fel bennünk: ez a lesajnált rétege a népnek elfogadta az angyali útmutatást, a jel nyomán megtalálták a Szabadítót, Máriáéknak elmondták a történteket. Ilyenképpen első tanúi lettek a megtestesülés csodájának.

Lukács kiváló történész és a hívő újságírók példaképe is. A Jézus életéről szóló történeteknek alaposan utánajárt. A fejezetben található apró részletek mutatják, hogy szigorúan a szemtanúkra támaszkodott, hiszen egyetlen más evangélista sem közöl ennyi tényszerű anyagot.

„Miután elmentek az angyalok”, azután történt mindaz, amit ma olvastunk. Mit vennénk át belőle az idei ünnepünk leírására, körülbelül ilyen cím alatt: Miután véget ért az igehirdetés, vagy Miután eltelt a karácsony?

Szilágyi László

DÉLUTÁN | 

Tökéletes időzítés, áldott találkozás

Igehely: Lk 2:25–35 Kulcsige: Lk 2:27 „A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak.”

Simeonról azt olvassuk, hogy Szentlélekkel teljes ember volt, ami megmutatkozott a jellemében. Igaz és istenfélő volt, hitt Isten kijelentésében, és várta annak beteljesedését. Isten azzal jutalmazta meg, hogy megígérte neki, addig nem lát halált, amíg meg nem látja a Messiást. A Szentlélek indítására ment fel a templomba, ahol egy fiatal párral találkozott, akik elsőszülött gyermeküket vitték bemutatni.

Micsoda öröm volt, amikor a Lélek azt mondta neki, hogy ez az a gyermek, akire várt, aki nemcsak Izráelnek, de a pogányoknak is világosságul lesz. Simeon úgy gondolta, hogy most már nyugodtan halhat meg, mert találkozott a Messiással. Isten ma sem hagyja bizonytalanságban azokat, akik keresik Őt, és várnak a szabadítására: „Megtalálnak engem, akik keresnek, és aki engem megtalál, az életet találja meg” (Péld 8:17,35).

Várod-e – úgy, mint Simeon – Istennek az utolsó időkre vonatkozóan tett ígéreteinek a beteljesülését? Mert „Nemsokára jön, újra visszajön.” Ha ezt hiszed és várod, akkor áldott találkozásod lesz a királyok Királyával.

Szilágyi László

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 13:4–13 Kulcsige: 1Kor 13:13 „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

Türelmes, jóságos – így indul a szeretethimnusz második strófája, rámutatva a szeretet két fontos jellemzőjére. A türelem Isten tulajdonsága, amely szerint visszatartja jogos haragját az emberek iránt. Erről kapott kijelentést Mózes, amint ott állt az új kőtáblákkal a Sínai-hegyen: „Az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” (2Móz 34:6b). Gyorsuló világunkban a türelem kevésbé értékelt, a „hagyd meg még, hátha terem jövőre” (Lk 13:9) magatartás tétlenséget és beletörődést sugall. Jóságos szavunk szinte eltűnt a mindennapokból.