2024. szeptember 21., szombat

DÉLELŐTT | 
Jákób hitből fakadó áldása

Igehely: 1Móz 47:27–31; Kulcsige: Zsid 11:21 „Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.”

„Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.” (Zsid 11:21)

A haldokló Jákób nem akarta, hogy József gyermekei az egyiptomi bálvány-istenek előtt hódoljanak. Áldásával Isten ígéretét továbbította unokáinak, saját fiaivá fogadta őket. Kánaánt többre értékelte Gósen földjénél. Minden földi vagyonát elengedte, csak a „botja végére” támaszkodva imádkozott, ezzel is vándorlétét fejezte ki. Visszavágyott az Istentől kapott helyre!

Az Ószövetségben az Úr angyala kifejezés legtöbbször Jézust jelenti. Jákób Jézussal küzdött azon az éjszakán. Erről a szabadulásról mesél unokáinak. A hívő ember felelőssége, hogy a megtérés lehetőségét, a krisztusi élet szépségeit gyermekeinek, unokáinak hitelesen tovább tudja adni.

„Csak vándorok vagyunk, fönt van a hon. A menny felé futunk, fönt van a hon. / Bár rögös itt az út, ki járja, mennybe jut. Hol Jézus vigaszt nyújt, fönt van a hon.” (HH 131.)

Nagy Kornél

DÉLUTÁN | 

Vágyakozás a mennyei hajlékba

Igehely: 2Kor 5:1–10; Kulcsige: 2Kor 5:2 „Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat.”

Nagyon sok embernek a halál említése tabutéma. Nem akar foglalkozni vele, fél, retteg tőle. A televíziós műsorok, filmek hemzsegnek a gyilkosságoktól, de kilépve a valóságba senki nem akar beszélni róla, elzárkózik előle.

Nekünk, hívő embereknek, élő reménységünk van arra, hogy a halál egy kapu, és azon átlépve jutunk be a mennyei hazába. Pál apostolnak az volt a vágya, hogy a halált kikerülve, az Úr Jézus visszajövetelekor a szentekkel együtt repüljön a mennybe. Ez nem így történt, de biztos vagyok benne, hogy ő már a mennyei hon kedves, megbecsült lakója.

Itt a földön még nem látjuk az Urat, csak hittel tudjuk követni őt, a Szentlélek áldott jelenlétében. Minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy életünkkel, szolgálatunkkal kedvessé váljunk Megváltónk előtt.

Földi életünk cselekedeteivel el kell számolnunk! „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállni Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (10.v.)

Nagy Kornél

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.