Igehely: 2Sám 5:17–25; Kulcsige: 2Sám 5:23 „Ekkor Dávid megkérdezte az Urat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük.”
Dávid harcolt a filiszteusok ellen, mert megtámadták őt. Dávidnak nem volt szándékában harcolni, ezért megkérdezte az Urat, hogy egyáltalán szálljon-e harcba velük. Az Úrtól várta a tanácsot, a vezetést, de a győzelmet is. Az Úr igennel válaszolt, és így győzött. De a filiszteusok újra harcba szálltak vele. Dávidot most úgy vezette az Úr, hogy ne szembe támadjon, és csak akkor, amikor lépéseket hall a szederfák irányából.
Az Úr többféleképpen vezet. Először is fontos elsajátítanunk a Dávid hozzáállását: ne tegyünk semmit az Úr akarata nélkül. Van úgy, hogy az Úr akarata egyértelmű, és van, amikor keresni kell akaratát, és várni kell a válaszára.
Hogy az Úr nem egyformán vezet, arra is vonatkozik, hogy a kapcsolatunk vele nem rutinszerű. Nem mondhatjuk, hogy ha egyszer az Úr valamilyen módon vezetett, akkor minden helyzetben azt kell tennünk, amit korábban, és úgy, mint máskor. Az Úr azt várja, hogy figyeljünk rá, hogy közösségben legyünk vele. Szereti, amikor szólhat hozzánk.
Van-e rutinszerűség az Úrral való kapcsolatodban? Mit teszel ellene?
Kovács József
Egymaga feszítette ki az eget
Igehely: Jób 9:1–10; Kulcsige: Jób 9:8 „Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein.”
Jób Isten nagyságáról beszél a teremtés aktusában és a teremtettség feletti uralmában. A teremtés csodája most is titokként áll előttünk. A modern tudomány sok mindent megtudott az univerzumról, és több elméletet is kidolgozott annak eredetéről és működéséről. Mindezek ellenére még mindig sok titok maradt megoldatlanul. Miből és ki által jött létre a mindenség? Erre a tudomány nem tud válaszolni, mert számára lehetetlen. A hívő ember válasza: „Ő alkotta… egymaga feszítette ki az eget” (8–9.v.).
Isten nemcsak létrehozta a világot, de aktívan részt vesz annak fenntartásában és működtetésében. A tudomány próbálja megragadni a kozmosz racionalitását és törvényeit. De ezek nem vak és személytelen erők. A tudomány valójában Isten láb- és keze nyomát próbálgatja leírni…
Ez a világ a mi Istenünk világa. Szép és nagyszerű. Nem félünk benne, és nem vagyunk idegenek benne. Idegenné csak a gonosz teszi. Emiatt nyög és szenved mind e mai napig. De majd egyszer a természet is eljut az Isten fiainak szabadságára (Róm 8:19–20).
Akkor lesz csak igazán dicsőséges. Akkor fogjuk maradéktalanul élvezni az Isten világát… a mi világunkat!
Kovács József
Új hozzászólás