2024. október 15., kedd

DÉLELŐTT | 
Jerikó előtt az Úr seregének Vezérével

Igehely: Józs 5:13–6,8a; Kulcsige: Józs 5:14 „Az pedig így felelt: Nem, hanem az Úr seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram?”

Józsué nem mindennapi ostrom előtt állt: egy erős, magas fal állta Izráel népének útját. A kor hadmérnökeinek is kihívást jelenthetett annak a falnak az áttörése. Egy pusztából érkezett népnek, aki azelőtt rabszolga volt, még ennél is nagyobb kihívást jelenthetett ez. A hadmérnökök a stratégiában, hadi eszközökben és az eszükben bíznának. A jerikóiak a falban bíztak. Miben bízhatott Izráel népe? Miben bízhat a hívő egy csata előtt? Önmagában, a bűnös testben, amit a bűn eltorzított? Az eszében? Lehet, automatikusan mondjuk már, hogy csak Istenben. De mit jelent az Istenben bízni?

Józsué nem a tábornokaival beszéli meg a stratégiát, hanem az Úr seregének vezérével. Egy olyan stratégával találkozik, aki sokkal bölcsebb, mint bárki. Olyan eligazítást kap, ami emberi számítás szerint érthetetlen: bízz Istenben! Csak ennyi?! Hol vannak az ostromgépek, csapatbeosztások, haditervek?

A lelki csatáink előtt hányszor végig gondoljuk a taktikánkat, gyakorlatainkat? A csaták előtt mindig találkoznunk kell az Úr seregének Vezérével, Jézus Krisztussal. Ő adja a legjobb stratégiát, ő adja a győzelmet, a legjobb védelmet, ő dönti le a bevehetetlen falakat.

A mai csatádra elkérted az Úrtól a stratégiát? Kivel tanácskozol egy lelki csata előtt?

Bognár Benjámin

DÉLUTÁN | 

A gyermek Sámuel prófétai elhivatása

Igehely: 1Sám 3:1–21; Kulcsige: 1Sám 3:10 „Az Úr pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.”

Sámuel szolgálta az Urat Éli mellett, de még nem találkozott vele. Sokat tudhatott róla, de azt nem tudta, hogy milyen az Úr hangját hallani. Sok Sámuelhez hasonló fiatallal találkozom szolgálatom során. Sokat tudnak az Úrról, már szolgálnak is neki, de nem találkoztak vele még. Nem ismerik, hogyan szól hozzájuk az Úr. Gyerekként én is hasonlót éltem meg. Sokat hallottam arról, hogy az Úrnak nyissuk meg a szívünket, ő szól hozzánk, és ez mind izgalmas volt a számomra. De csak a húszas éveimben kezdtem megtapasztalni ennek valóságát. Hála Istennek, volt néhány eszköze az Úrnak, aki segített meghallanom és felismernem az ő hangját. Addig jobban tudtam olyan ismereteket a Bibliából, hogy Pál apostol honnan hova utazott, Góliát pajzsának a súlyát, mint azt, hogy hogyan szól Isten.

Éli főpap ebben a történetben nagyon fontos dolgot tesz: egy fiatalembert megtanít az Úr hangjának felismerésére. Aki még soha nem hallotta Isten hangját, annak segített. Később Sámuel egész élete erről szólt: hallja az Úr hangját, és az embereknek továbbadja. A hívő ember Sámuelhez hasonlóan az Úr szavából él, ezért nagyon fontos felismerni és megérteni az Isten hangját.

Te ismered, hallottad már az Úr hangját? Tapasztalt hívőként megtanítasz másokat az Úr hangjára figyelni?

Bognár Benjámin

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.