Igehely: 2Móz 14:9–14, 23–28; Igehely: 2Móz 14:25 „Akadályozta a harci kocsik kerekeit, és nehezen vonszolták azokat. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az Úr harcol értük Egyiptom ellen!”
Felnőttként hozzászoktunk ahhoz, hogy mindenért nekünk kell megdolgoznunk. Megtanultuk, hogy az élet így működik: ha akarunk valamit, akkor meg kell dolgozni érte. Az Isten országában viszont nem így működik, mert vannak dolgok, amiket nem nekünk kell megtenni, sőt vannak olyan dolgok, amikre mi képtelenek vagyunk.
Az egyik legnehezebb dolog az életünkben, hogy kiadjuk a kezünkből az ellenőrzést. Ezt azért olyan nehéz megtennünk, mert a világban hozzászokunk ahhoz, hogy mi irányítjuk a környezetünket. Ebben segít a technika fejlődése. Néhány gombnyomással beállítom a hőmérsékletet a szobában, vagy két kattintással elintézek egy feladatot stb. De vannak az életnek olyan helyzetei, amikor mi semmit nem tudunk tenni, mert nincs hatalmunk rá. Pedig bennünk van a vágy a cselekvésre. Olyan jó lenne, ha most valamit tudnék tenni, és az megváltoztatná az aktuális helyzetet! De nem áll módunkban, nincs hatalmunk rá. Amikor egy szerettünk betegágya mellett vagyunk, ezt érezzük, és keressük, hogy mit tudnánk tenni? Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy egyedül csak azt tudjuk tenni, hogy Istent engedjük cselekedni. Egy másik nagyon nehéz dolog az, ha valakire várni kell, még akkor is, ha az Isten. Le tudunk ülni és elcsendesedni az Úr előtt, és várni rá, hogy tegye, amit jónak lát?
A ma embere szeretne megtenni mindent a boldogságságáért, és azt szereti bebiztosítani. Szeretne szabad lenni mindentől, és jólétben akar élni. Ezt tesszük hívő emberként is, és úgy kezdünk viselkedni, mint az Istentől független emberek, pedig Isten gyermekei vagyunk. Függünk az Atyától, hozzá tartozunk. A gyermek nem tud önmagáról gondoskodni, ezért a szüleire van rászorulva, függ tőlük, és ez jó. A valamitől, valakitől függés nem az, amire a ma embere vágyik. Ma nem a pozitív szavak közé tartozik a függés, de ahogy a gyermek függése a szüleitől jó dolog, úgy az Istentől való függés is jó. Ahogyan a szülők készséggel megteszik a gyermek számára, amit a gyermek kér, úgy Isten is megteszi és megadja azt, amire szükségünk van.
Legyünk valóban Isten gyermekei, várjuk tőle a segítséget, hagyjuk, hogy ő harcoljon értünk is. Meg fogja tenni, mert szeret, mert ő az Atya. Függünk Istentől? Tudsz várni Istenre, hogy cselekedjen?
Bognár Benjámin
Kérjük a mi Vezérünket, hogy tanítson minket jól harcolni! – 2Kor 10:3-6
Az Atya mérhetetlen szeretete – Lk 15:11-32 (Mt 11:28b)
Egy bölcs fiatal arcképe
Igehely: Jób 32:1–22; Kulcsige: Jób 32:3 „ De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot.”
Nagybátyám fiatalkorában egy ideig birkózni járt egy sportklubba. Egyszer, amikor gyermekként együtt néztem vele az olimpiai közvetítést, éppen egy birkózómérkőzést közvetítettek. Nagybátyám elkezdte magyarázni ennek a sportnak a szabályait. Kiemelte, hogy a birkózásban nagyon fontos, hogy fogást találjunk az ellenfélen, amivel aztán a padlóra tudjuk őt kényszeríteni. Közben nekünk arra kell vigyázni, hogy rajtunk ne találjon fogást az ellenfél. Később rájöttem, hogy ez az ismeret nemcsak a birkózásra igaz, hanem a mindennapi életben is, sőt a keresztyén életben is fontos. Ha vitám van valakivel, vagy valaki bántani akar, minél kisebb lehetőséget kell adni neki arra, hogy fogást találjon rajtam. Hívő keresztyénként is törekednünk kell arra, hogy a Sátán minél kisebb fogást találjon rajtunk, nehogy leteperjen. Mert a célja az, hogy újra és újra a padlóra küldjön, és ott is tartson.
Jób barátai nem találtak fogást rajta, de nem azért, mert kijátszotta őket, hanem mert nem volt rajta fogás. Ő becsületes, istenfélő és bűngyűlölő volt. Isten maga is gyönyörködött benne. Kedves Olvasó, rajtad találna fogást az ellenség most? Valljuk meg bűneinket az Úr előtt, hogy ne legyen rajtunk fogása az ellenségnek!
Bognár Benjámin
Új hozzászólás