2024. október 12., szombat

DÉLELŐTT | 
Péter: halál után is emlékeztet

Igehely: 2Pt 1:10–18; Kulcsige: 2Pt 1:15 „Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.”

Péter apostol buzgón szolgálja a feltámadott Jézust, mindig szem előtt tartva a küldetést, amit kapott. Ugyanakkor emlékezteti az atyafiakat a drága ígéretekre, amelyeket ajándékba kaptunk. Nagyon fontosnak tartja, hogy a hívő ember gyarapodjon a lelki életben. Növekedjen hitben, igaz emberségben, ismeretben, önuralomban, állhatatosságban, kegyességben, testvéri szeretetben és minden ember iránti szeretetben. Ez meghozza a kellő gyümölcsöt az éle-tünkben, és dicsőségessé teszi az örök országba való bemenetelünket. Az ezekre való igyekezet nem azért fontos, hogy ez által kiérdemeljük üdvöségünket, hisz azt ingyen kegyelemből kaptuk. A lelki növekedésünk által erősít minket az Úr, hogy ne botladozzunk. Rendelkezésünkre bocsát lehetőségeket, melyek által egyre jobban hasonlítunk ahhoz, aki elhívott minket, aki meg is fogja dicsőíteni az övéit. Ezt akarta Péter apostol hagyni maga után, hogy erre mindig emlékezzenek a Krisztusban hívők, rámutatva ezzel, hogy ő is befejezi a szolgálatot, de a Krisztus népe tovább kell munkálkodjon.

Milyen erős a bizalmunk Megváltónkban? Legyen az a legfőbb vágyunk, hogy utódaink emlékezzenek a Krisztusba vetett hitünkre.

Nagy György

DÉLUTÁN | 

Vele a nyomorúság is javunkra válik

Igehely: Zsid 12:5–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

A nyomorúság abban az esetben válik a javunkra, ha megértettük, hogy az Atya úgy fenyít minket, mint gyermekeit, és készek vagyunk neki engedelmeskedni. Azáltal, hogy ő fenyít minket, úgy bánik velünk, mint saját fiaival, és ez az ő szeretetének a jele. Az Atya fenyítése nem meggondolatlan és féktelen. Mindig mértékkel történik, és jól meghatározott célja van: azt akarja, hogy szentségében részesüljünk. A szentség nélkülözhetetlen tulajdonság Isten gyermekeinek az életében, hiszen enélkül nem láthatjuk meg őt (14.v.).

A szentség nem csupán belépőjegy a mennyországba, hanem a lelki érettségnek a jele. A megtűrt bűn sokkal nagyobb fájdalommal jár, mint az a fájdalom, amelyet fenyítés következményeként kell elviselnünk. Azért kell imádkoznunk tehát, hogy a fenyítés elérje a célját az életünkben. Legyünk készek megtérni a bűnből, amelynek káros hatása van az életünkre, hiszen „Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik” (Péld 29:1).

Fekete Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.