Igehely: Zsolt 96:1–13; Kulcsige: Zsolt 96:11 „Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!”
Az énekíró fohásza jut eszembe: „Ó hangold fel hangszerem, hangolj fel engem...” Mindannyian tudjuk és tapasztaljuk, hogy a legapróbb, legegyszerűbb dolgok is képesek lehangolni, és elrontani akár az egész napunkat. Mégsem a véletlen vagy a sors dönti el, hogy éppen milyen napunk lesz - mi magunk tehetünk róla!
Gondolkodjunk most a zsoltáríróval együtt olyan dolgokról, amelyek szívünket hálára, ajkunkat pedig az élő Isten dicséretére hangolják! Az Úr szabadításáról, dicsőségéről, csodadolgairól megemlékezni mindig felemelő, felhangoló. De ne maradjunk csak a múltban megtapasztalt dolgoknál! Csodáljuk ma is dicsőségét, páratlanságát, minden alkotását, és éljük át újból szabadítását. Ebből aztán új ének fakad.
Jó hallgatni mások énekét, ahogy dicsérik Istent, ezek által is sokszor felemel az Úr. Ez azonban mégsem hasonlítható ahhoz, amikor az én poharam van csordultig, és amikor az én szívem nyílik hálára, ajkam pedig imádatra. Így lehet nekem is új énekem - a mai nap éneke. Lesz-e a mai napnak is éneke? Ez csupán azon múlik, hogy milyen gondolatoknak adok helyet.
Ha az Isten jelenléte engem már felhangolt, hogyan segíthetnék másoknak is ráhangolódni?
Boncidai János
A felülről jövő bölcsesség
Igehely: Jak 3:13-18; Kulcsige: Jak 3:17 „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.”
„Ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan” (1Jn 3:18). Jakab apostol hasonlóképpen ír a bölcsességről: „... mutassa meg magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz” (Jak 3:13).
Ahogyan a szeretetről nem elég pusztán beszélni, ugyanúgy a bölcsességet sem a szavak teszik hitelessé! Még a közmondás is megjegyzi, hogy a szó elszáll. A magatartás és a cselekedet viszont határozottan utal a felülről jövő bölcsességre - vagy annak a hiányára. Sajnos, sokszor csak utolsó megoldásként gondolunk arra, hogy kapcsolatainkat is a felülről jövő bölcsességnek kell meghatároznia, pedig ebben az igeversben pontosan erről van szó. Ha nincs meg ez a bölcsesség, akkor rögtön helyére lép az irigység, viszálykodás, kérkedés, hazugság, zűrzavar és mindenféle gonosz tett (14-16 v.).
A felülről való bölcsesség a tisztaságról és békeszeretetről ismerhető fel, arról, hogy méltányos, enged a magáéból, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató (17.v.).
Nagy kihívás elé állít bennünket ez a rövid igeszakasz! Vajon ki tudjuk zárni a kapcsolatainkból a földi, testi és ördögi bölcsességet, és be tudjuk-e építeni Isten dicsőségére és embertársaink örömére a felülről jövőt?
Boncidai János
Új hozzászólás