2024. november 29., péntek

DÉLELŐTT | 
Miért is tudakozzátok az Írásokat?

Igehely: Jn 5:31–47; Kulcsige: Jn 5:39 „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.”

Sokféle okból olvashatjuk a Bibliát, sokféle szándékkal. Vannak, akik hagyományokhoz ragaszkodnak, és ezek betartásával visszaigazolva érzik életüket. Bárki, aki nem így él, elítélni való bűnös ember. Valahol az írástudó farizeusok is ilyenek voltak.

Lehet az elvárások miatt is Bibliát olvasni, nehogy a gyülekezetben vagy a hívő családomban kritikák célpontja legyek. Sok ,,muszájból” való bemerítésről is hallhattunk, aminek valódiságát az évek próbái rostálják majd meg.

Igekutatásunkat félreviheti, ha valaminek igazolására használjuk azt. Természetesen sokan kaptak és kapnak ma is igei vezettetést, és dicsőség az Úrnak ezért! De sokan csak döntésüket igazolták valamely igeszakasszal. Ez viszont nem helyes.

De lehet tudakozni az Írásokat az Úr igazi és mélyebb megismerése miatt is. Mint ahogy Lukács is tette: „magam is jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, …azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál.” Isten ismeretével magamat is jobban megismerem, ez megszentelődésre, bűn elleni harcolásra indít.

Te miért tudakozod az Írásokat? Vannak hátsó szándékaink igeolvasás közben? Helyes ez az Úr előtt?

Seres László

DÉLUTÁN | 

A hit és reménység diadala

Igehely: Zsolt 43:1–5; Kulcsige: Zsolt 43:5 „Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”

Mindig csodáltam Dávid királyt, amikor szorult helyzetben elkezd önmagához beszélni, és meggyőzi magát arról, hogy az Úr iránti bizalmat válassza. Így történt akkor is, amikor Ciklágot megtámadták az amálekiták. A nép Dávid ellen fordult, már meg akarták kövezni. Mit tett Dávid? „Megerősítette magát az Úrban, az ő Istenében” (1Sám 30:6 Károli).

Ez a zsoltár is szép példája ennek. Ez az igazi hit és remény diadala. Amikor kiszolgáltatott helyzetben megállunk egy kicsit, beszélünk a fejünkkel, és újra átgondoljuk, kicsoda Isten, és eddig mennyi mindenen átvezetett már! A magában beszélő embert ma bolondnak nézik, ám az önmagával beszélő személy nagyon is bölcs! Olykor szükségünk van arra, hogy kilépjünk saját magunk árnyékából, önmagunknak tükröt tartsunk, emlékeztessük magunkat az Úr hűségére!

Ma nagy divatja van a motivációs tréningeknek, az önmegerősítés pszichológiájának. Válasszuk inkább ennek a bibliai mintáját, ami valódi hitet és bizalmat teremhet bennünk. Jussunk el mi is erre a végkövetkeztetésre: „Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsolt 43:5)

Miért érdemes önmagunkkal beszélgetéseket folytatni? Hogyan segíthetjük elő a hitet és bizalmat az életünkben?

Seres László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.