2024. november 25., hétfő

DÉLELŐTT | 
Éva almából evett?

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is. Szent Jeromos sok gyümölcs közül választhatott, de a kettős jelentés miatt esett a választása a malus szóra, és így rögzült azóta is a legtöbb emberben az alma, mint a tiltott gyümölcs képe.

Azóta is, ha a bűnbeesés története szóba jön, mindenkinek egy piros alma és egy fán tekergő kígyó jut eszébe, nem pedig az emberben ott szunnyadó és felszínre jutó engedetlenség, amely miatt jelent meg a bűn, és van ma minden rossz.

Ne feledjük, a bűneset története rólunk, de legfőképp rólam szól! Rosszul teszem, ha ebből az igéből kihagyom saját magamat! De hála legyen Istennek az ott tett ígéretéért, hogy lesz, Aki a kígyó fejére tapos.

Kedves testvéreim, mi hogyan gondolunk erre a történetre? Elhisszük azt, hogy Istennek a bűnre is van megoldása?

Seres László

DÉLUTÁN | 

Hamis önbizalom

Igehely: Hós 12:6-12 (12:5-11); Kulcsige: Hós 12:9 „Efraim így beszél: Milyen gazdag lettem, vagyonra tettem szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem szereztem vétkesen.”

A siker nem feltétlenül Isten áldásának a jele. Még akkor sem, ha azt tisztességgel, törvényes módon értük el. Emlékezzünk Mózesre, akinek Isten felajánlotta, hogy helyette egy angyalt küld, és az ő segítségével megy be a nép Kánaánba. Bemennek az új hazába, sikeresek lesznek, de Isten nélkül, mert ő nem akar a bálványimádó néppel közösséget vállalni. Mózes megvallja, hogy Isten nélkül nem mennek sehova. Isten jelenléte nélkül még a siker is kudarc.

Hóseás korában az északi királyság nem követte a mózesi példát. Megelégedtek azzal, hogy van jólét, folyik a vallásos élet, és ez hamis önbizalmat eredményezett. Csakhogy Isten nem volt jelen köztük. Nincs ez ma sem másképp. Hányan élnek hamis biztonságban, mert van szép család, jó fizetés, szép autó, sok barát, hobbi. Kell ennél több a ma emberének? Akkor mégis miért van annyi ember kiégve, elcsigázva és depresszióba süllyedve? Mert „minden ember szívében van egy Istenalakú űr, amelyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva.” (Blaise Pascal)

Hidd el, Isten nélkül sohasem lehetsz igazán boldog! Mi az önbizalom alapja az életünkben? Mitől lehet ez hamissá bennünk?

Seres László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A ke­le­ti kul­tú­rá­ban, Lu­kács ide­jé­ben az em­be­rek­nek nem volt órá­juk, így a pon­tos­ság is­me­ret­len fo­ga­lom volt náluk. Ami­kor a ház ura el volt utaz­va, a szol­gák vár­ták a vissza­jö­ve­te­lét. Mi­u­tán az ott­hon ma­radt asszo­nyok és gye­re­kek el­fo­gyasz­tot­ták ele­de­lü­ket, a szol­gák min­dig fél­re­tet­tek egy részt az ele­del­ből arra az eset­re, ha uruk meg­ér­kez­ne. Es­té­re a ház népe nyu­ga­lom­ra tért, de a szol­gá­nak ébren, szol­gá­lat­ra ké­szen kel­lett vár­nia urát.

Amint a szol­ga várja haza urát, ak­kép­pen kell ne­künk, hí­vők­nek, vár­nunk vissza az Úr Jé­zust. Ho­gyan le­he­tünk ké­szen az ő jö­ve­te­lé­re?