– Mt 12:9–14; Kulcsige: Mt 12:12 „Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.”
A tekintély a közösségi élet lényeges összetevője. Azonban a mai világban szomorúan tapasztaljuk a tekintély lealacsonyítását. Látható egyes családokban, hogy a szülőknek nincs tekintélyük gyermekeik előtt. A tanároknak sincs már olyan tekintélyük a diákok előtt, mint régebben. Ez az állapot nagyon aggasztó, és mindannyian látjuk, hogy a világ rossz irányba megy.
Jézus Krisztus úgy jelent meg a zsinagógában, mint Isten egyszülött Fia, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. Ott látta meg a sorvadt kezű embert. Ennek az embernek a jobb keze volt elszáradva (Lk 6:6), míg a farizeusoknak és írástudóknak a szíve volt beteg, mert lelki vakságban voltak: nem ismerték el Isten Fiának hatalmát és tekintélyét. Kemény és hitetlen szívvel kérdezték meg Jézust, azzal a céllal, hogy vádat emelhessenek ellene, amiért megszegi a szombatot. Jézus hozzáállása azonban egészen más volt, szerinte szombaton is szabad jót tenni és életet menteni, hiszen az ő küldetése megkeresni és megtartani azt, ami elveszett (Lk 19:10). Jézus Ura a szombatnak is (Mt 12:8), bemutatta isteni hatalmát azzal, ahogyan meggyógyította az ember beteg kezét. Megtörtént a csoda, annak ellenére, hogy a vallási vezetők megkérdőjelezték Jézus tekintélyét, és megmaradtak a szellemi vakságban és a hitetlenségben.
Jézus Krisztus a szombatnapi gyógyítása folytán bemutatta azt, hogy ő Ura a szombatnak is. Ez a sorvadt kezű ember átélte az Úr Jézus szeretetteljes hatalmát, aki az ő problémáján is tudott segíteni. Jézus Krisztus az irgalmasságot választotta, azt, hogy életet mentsen, és hogy az ellenségeskedésben sem hátrál meg. Válaszd te is a könyörületességet, válaszd az életet!
A kérdés az, hogy vajon a te kezed szabad-e vagy megkötözte a bűn? Jöjj Jézushoz, aki szabaddá tud tenni, és meg tud áldani, hogy az előre elkészített jó cselekedetek által való járásban is az bizonyosodjon be, hogy te már hozzá tartozol, és ő az életed Ura! „Látják-e már Jézust bennem, Látják-e őt benned vagy nem?” (HH 194.)
Tóth Róbert
Adjunk hálát, hogy immár jócselekedeteket teremhetünk! – Tit 3:14
Isten megváltási terve – Ézs 53:1-12 (Ézs 53:6)
Krisztus feljebbvaló Áronnál
Igehely: Zsid 5:1–10; Kulcsige: Zsid 5:10 „Mert az Isten őt a Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.”
A főpapot emberek közül választották, az emberekért: ajándékot és áldozatot mutatott be az elkövetett bűnökért (1.v.), hogy a bűn következményeitől megmeneküljön a nép. A főpap volt az, aki évenként egyszer bevitte az engesztelő áldozat vérét a szentek szentjébe. Másodszor: szükséges volt, hogy a főpap megértést tanúsítson a bűnös emberek iránt, hiszen ő maga is körül volt véve erőtlenséggel (2.v.). Vagyis ne legyen közömbös irántuk, de közben vigyázzon arra is, nehogy magával ragadja a haragja. És nemcsak a népért, hanem először önmagáért kellett, hogy bemutassa a bűnért való áldozatot (3.v.).
Harmadszor: önjelöltként senki sem szerezhette meg magának a főpapi tisztséget, csak Isten hívhatott el erre a szolgálatra. A Zsid 5:5–10-ben, arról beszél a szerző, hogy Jézus Krisztus pontosan megfelelt a bemutatott követelményeknek, sőt Krisztus nagyobb, és feljebbvaló Áronnál. A főpap csak előképe volt az igazi közbenjárónak, Jézusnak. Krisztus sem önjelöltként vállalta a főpapi hivatást, hanem Isten hívta el (Zsolt 110:4, Zsid 2:7), bár Jézus test szerint a Júda törzséből származott, nem a Lévi törzséből, mint Áron. Krisztus feljebbvaló Áronnál, mert papsága örökké tart (Zsid 7:17). Ő Melkisédek rendje szerinti főpap (Zsid 7), így papi tisztsége királyi méltósággal párosul.
Jézus Krisztus is emberré lett, hogy megválthasson bennünket: „emberekhez hasonlóvá lett” (Fil 2:7), az emberekért jött, hogy szolgáljon és életét adja váltságul sokakért (Mt 20:28). Aztán Jézus Krisztus, mint igazi főpap, könyörületességre tudott indulni, látva a bűnös, tévelygő emberiséget (Mt 9:36), sőt, szenvedett és meghalt a kereszten bűneinkért, azért, hogy örök üdvösséget szerezzen (9.v.).
A főpap különféle áldozatokat mutatott be az emberek bűneiért. Jézus Krisztus „örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek”, ezért tudja megtisztítani lelkiismeretünket (Zsid 9:14). A főpapnak először önmagáért kellett áldozatot bemutatnia, ez csak az ároni papságra utal. Jézus Krisztusnak nem volt szüksége arra, hogy saját bűneiért áldozatot mutasson be. Ő bűntelen és tökéletes volt, és feljebbvaló Áronnál. Tökéletes közbenjáró!
Tóth Róbert
Új hozzászólás