Igehely: Fil 1:27–30; Kulcsige: Fil 1:27 „Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért”
Készüljetek a küzdelemre, s álljatok meg a hitben! Ez méltó a Krisztus evangéliumához, ez illik ahhoz, akinek a neve már be van írva az élet könyvébe. Micsoda felelősség, hiszen a világ mirajtunk keresztül is látja vagy nem látja, hallja vagy nem hallja a jó hírt.
A figyelmeztető szavak azóta talán még inkább aktuálisak a 21. század emberének: az evangélium hitéért küzdeni kell. S a legnagyobb fegyver, de mondhatjuk azt is, hogy az egyetlen győzelmi esély az ördög ellen a kitartó, istenfélő élet. Ehhez egy egységes, nem bizonytalankodó, bátor gyülekezet irányt és támogató hátteret adhat. „Egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért.”
Szükség van a Pál által – egyébként fogságból írt – bátorításra, mert a hitre jutás, megtérés nem a küzdelmek végét, hanem új csaták kezdetét jelenti. „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot!” – figyelmezteti, s egyben bátorítja Jézus a tanítványokat. Ezt a harcot Pál kiváltságnak tartja, mert Krisztusért és Krisztussal vívjuk!
Fodor István
A növekedés akadályai
Igehely: Mt 13:19–22; Kulcsige: Mt 13:19 „Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag.”
Ilyen egyszerűen kezdődik az élet: Krisztussal és a magvetéssel. A magvető nem hagy ki egy talpalatnyi megművelhető területet sem, de úgy tűnik, sok mag vész kárba. Egy része az útfélre hullik: halljuk az igét – de mint a letaposott útfélbe –, az ige nem hatol a felszín alá. Nem lesz életünk részévé, és hamar el is tűnik, mert a gonosz, aki ott ólálkodik a vetésnél, elragadja.
Aztán ott van a köves, sziklás talaj. Gyorsan kihajt a mag, a könnyen felmelegedő talaj segíti ebben, a növény gyorsan felnyurgul. A környezete csodálkozva nézi: Ez igen, micsoda áldás! Aztán legközelebb akkor csodálkozik, amikor az első próba – vihar – után eltűnik az ígéretes növény (testvér).
A tövisek közé hullott mag példája mutatja az aggodalmaskodó, a világ dolgai után sóvárgó ember életét. Nincs idő lelki életet élni. A világ dolgai, ügyei növekedésünk akadályaivá válnak.
SA grafikusművész naptárából: „Mindannyian Isten termőföldje vagyunk. Egy emberöltőn át műveljük életünk anyaföldjét. Ne engedjük, hogy a megalkuvás madarai kicsipegessék, az önzés kövei agyonnyomják, a bűnök tövisei pedig megfojtsák a lelkünkbe vetett magokat!”
Fodor István
Új hozzászólás