2024. június 29., szombat

DÉLELŐTT | 
Járjunk világosságban!

Igehely: 1Jn 2:7–11; Kulcsige: 1Jn 2:10 „Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató.”

Világosságban járni azt jelenti: szeretetben járni! Minél nagyobb a szellemi-lelki sötétség és vakság, ez annál inkább ellehetetlenül. Ezt az Úr Jézus így fogalmazta meg: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24:12). Nem kell a sokak-hoz tartozzunk, mi járjunk szeretetben!

Ez a régi parancsolat azért lett újjá (Jn 13:34), mert Jézusban „a szeretet megvalósítható, a keresztyén élet valósága.” „Múlik a sötétség” az evangélium hirdetésével, a Krisztushitre jutottak élete megváltozik, újjászületve megtelnek Isten szeretetével, és abban járnak, ez az igazi világosság (8.v.). A szeretet nem csupán érzés, hanem magatartás és tett is. A Krisztus követőinek életében ez megnyilvánul a szavakon túl az életvitelükben is.

Tehát János apostol egyértelmű: „aki szereti a testvérét, az a világosságban van” (10.v.). A gyűlölködő nagyon messze sodródott az evangélium igazságaitól, ezért „még mindig sötétségben van” (9.v.), amely megvakította őt.

Hova vezet a gyűlölet (11.v.)? Miért nem megbotránkoztató az, aki szeret (10.v.)? Én szeretetben járok?

János Levente

DÉLUTÁN | 

Örömteli szolgálat

Igehely: Zsolt 100:1–5; Kulcsige: Zsolt 100:2 „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!”

Az 1–3. verset a jeruzsálemi templomba való bevonuláskor, a kapu előtt énekelte a gyülekezet, a 4–5. verset viszont a templomudvaron belül álló kórus. Örömmel menjünk mi is istentiszteletre, őt imádva járuljunk az Úr elé: „szolgáljatok az Úrnak!” (2.v.).

Isten méltó, hogy ujjongva, hálaénekekkel dicsérve áldjuk (4.v.), imádjuk őt itt „az egész földön” (1.v.) is, ahogyan a mennyben dicsőítik a trónon ülőt. A méltatlanságunk Isten imádatára az Úr Jézus önfeláldozása, bűneinkre engesztelést szerző halála által lett feloldva, így ujjongó hálaadással járulhatunk szent színe elé.

Viszont meg kell vizsgálnunk életünket, nehogy alkalmatlanná tegyenek az Isten imádatára a megtűrt vétkek; a rendezetlen következményei egy-egy bűnnek. Ha tudatos engedetlenségben él, vagy csupán megjátssza az odaszánt életűt valaki, akkor szolgálata nem kedves az Úr előtt. Az örömhír az, hogy Jézus Krisztus által újra bűnbocsánatot nyerhetünk, helyre lehet állni, és rendezni életünket! Újra közösségben élhetünk az Úrral, vallást tehetünk Istenünkről, akit személyesen is ismerünk, tapasztalunk, így őszintén imádhatunk.

János Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.