2024. június 27., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Képmutatás nélküli szeretet

Igehely: Róm 12:9–16; Kulcsige: Róm 12:9 „A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.”

A szeretet parancsolata köti össze azt a sor intelmet, amelyek a gyülekezet közösségi életéhez és a kívülállókkal való kapcsolatokra vonatkoznak. A képmutatás helyett őszinte szeretetre van szükség (9.v.). Így az, aki a szeretetet csupán megjátssza, kétszínű, vagyis mást mutat külsőleg, mint amit valójában gondol vagy érez. Az Úr Jézus is elítélte a képmutató viselkedést, ezt a kettőséget: „Jaj nektek, képmutató/-k…” (Mt 23:13).

Hogyan nyilvánul meg a szeretet a kapcsolatokban? Ha gyengéd szeretettel odafigyelünk egymásra (10.v.). Emögött tisztelet áll. A figyelmes szeretetben van egy alapvető érzékenység, amely kellően értékeli, előnybe részesíti a másikat, és elismeri a jót benne. Egyesek úgy gondolták, hogy a vak koldus, Bartimeus, nem figyelemre méltó, ezért „többen is rászóltak, hogy hallgasson” (Mk 10:48). Az Úr Jézus nem így gondolta, meghallgatta őt és meggyógyította.

Imádkozzunk még azért is, hogy őszinte szeretetünk megnyilvánuljon a kölcsönös szolgálatban (11.v.) és az egyetértésre törekvésben.

Miért veszélyes az okoskodó és nagyratörő lelkület a közösségi életben (16.v.)?

János Levente

DÉLUTÁN | 

Megszégyenítő jócselekedetek

Igehely: 1Pt 2:11–12 „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”

Arra a kérdésre kapunk választ: Hogyan viselkedjenek a hívők? A megnyilvánulásaik a társadalomban, a családban istenfélelemről tanúskodnak.

A keresztyének a világban úgy élnek, mint jövevények és idegenek (11.v.). A jövevényhez hasonló magatartása van a hívőnek e világban, mivel várja az örök életet, tudja, hogy itt csak ideiglenesen tartózkodik. A hívőnek idegen a hitetlenek tábora, mert ő Istene kedvét keresi. A földi életét Isten akarata szerint kívánja élni: „hogy megnyerje annak – az Úrnak – a tetszését” (2Tim 2:4), aki elhívta őt.

A hívő hozzáállása olyan, mint egy harcosé, így viszonyul önmagához, testi bűnös vágyaihoz, nehogy ellensége, az ördög (1Pt 5:8) legyőzze őt. A Szentlélek figyelmeztet, és lelkileg erőssé tesz a harcra, majd győzelemre visz.

A hívő jellemes ember, mivel az erkölcsös élet harcát vívja, tisztességesen él. A vádaskodó hitetlenek megszégyenülnek rágalmaikkal a hívő folyamatos jó cselekedetei miatt, mert nem gonosztevő az, akinek szívét Isten megtisztította.

János Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Jer 22:10-19 Kulcsige: Jer 22:15b-16 „De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr.”

Az emberek általában törekszenek valamilyen módon az elismerésre. Igyekszenek, ha nem is maradandót, de pozitív hagyatékot tudni maguk mögött. Vannak, akik fizikai létesítményeket hoznak létre, mások szellemileg alkotnak nagyot, irodalom, zene területén. Egyeseknek szobrokat emelnek, másokat más módon ismernek el, jegyeznek az utókornak. A talentumait, tehetségét, tudását, tapasztalatait, hitét mindenki szeretné kamatoztatni legjobb belátása szerint.