2024. június 25., kedd

DÉLELŐTT | 
Nincs, mitől félnünk

Igehely: 1Jn 4:15–21; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”

Isten szeretetének a legnagyobb bizonyítéka irántunk ez: „elküldte a Fiát…” (10.v.), hogy „éljünk őáltala” (9.v.), erre utalnak 15–16. versek. Az ő szeretetét „mi ismerjük és hisszük”, sőt valljuk is, hogy „Jézus az Isten Fia” (15.v.). A mennyei Atya, aki „tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8:32).

Megismerve Isten tökéletes szeretetét, a szeretetben mi is a teljességre törekszünk. Ennek egy konkrét példája az a bizalom (17.v.), hogy Isten irántunk való szeretete miatt az ítélet napja számunkra az örömé és a megjutalmazásé lesz – az Úr Jézusba vetett hit által – a jogos kárhoztatás helyett. Adj hálát, hogy az ő szeretetében bízva nem kell félned az ítélet napjától!

Nemcsak az ítélet napja kapcsán igaz ez. „A szeretetben – Isten iránt – nincs félelem” (18.v.), sőt minél inkább szeretjük őt, ez „kiűzi a félelmet” (18.v.). Így tanuljuk a bizalmat mennyei Atyánkban és gondviselésében a földi gondok miatti gyötrődés helyett.

Isten iránti szeretetünk hogyan hat a kapcsolatainkra (20.v.)? A szeretet miért több, mint csupán érzések (21.v.)?

János Levente

DÉLUTÁN | 

Az engedelmesség jó híre

Igehely: Róm 16:19 „Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez. Nektek tehát örülök. De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra.”

A levél utolsó fejezete köszöntések sorával zárul, és igen meglepő betoldás a 17–20.-ig tartó igeszakasz. A 19. versben Pál a római gyülekezetet dicséri, mivel a testvériség az engedelmességéről vált híressé.

Ha ez a mi vágyunk is, akkor ragaszkodjunk, mint a római gyülekezet tagjai is, keresztyén hitünk tiszta tanításaihoz, amikre minket is tanítottak, amiket elfogadtuk, és amik iránt engedelmesek voltunk. Egyesek ma is „az ellenkezőjét tanítják” (17.v.) ennek, mint abban az időben is.

Az adott okot Pál apostolnak az örömre a testvérekről hallva, hogy megőrizték a köztük hirdetett evangéliumot és tanítást: „Nektek tehát örülök.” Ne engedjük mi se, hogy a Sátán kikapkodja a belénk hintett igemagvakat, őrizzük és öntözzük azokat az engedelmesség által!

Végül engedelmes lelkülettel tudunk „a jóra” törekedni, ez a bölcsesség jele, és ennek ma is jó híre van. Isten Igéje mindig az igazságot tárja elénk, ami a mindennapi életünkben jót hoz és munkál: az Úr üdvözítő akaratát.

János Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?