2024. június 1., szombat

DÉLELŐTT | 
Isten véghez viszi tervét

Igehely: 2Pt 3:1–7; Kulcsige: 2Pt 3:6-7 „Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, 1Móz 7,11 7 a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.”

Méltó befejezése Krisztus hű szolgája munkásságának a második levél. Meg tudjuk-e őrizni tiszta gondolkodásunkat, vagy elmosódik bennünk, fásulttá válunk, az Isten igéje megszokottá válik számunkra? Amikor igazán szükségünk lenne rá, már nincs ott az elménkben, a lelkünkben? Pedig a nehézségek idején egyetlen irányadó vezetés a Krisztust követő ember számára a Biblia. Nem elaltat, hanem éppen ellenkezőleg, serkent minket istenfélő életet élni, és továbbadni a jó hírt.

Talán az üldözésnél is nagyobb próba a gúnyolódás. Itt, Közép-Európa országaiban még él az a generáció, akiknek személyes tapasztalatai vannak erről. Az első gyülekezetek idejében a gúnyolódók az Urat várókon – a várás hiábavalóságán – gúnyolódtak. A testvérek várták, s úgy tűnt, hiába várták az Úr visszatérését.

Ne bizonytalanodjunk el! Isten hatalmas, mindenható. Képes volt a földet vízzel elárasztani, majd képes lesz tűzzel elemészteni. De jó, ha megfogadva az apostol intését, emlékeztetjük magunkat: nem keverhető össze a mi időszámításunk az Istenével. Isten következetesen véghez viszi a tervét, de türelmes. Mi pedig használjuk ki a türelmi időt. Ébredjünk fel, és ébresztgessünk!

Fodor István

DÉLUTÁN | 

A növekedés kiértékelése

Igehely: Mt 13:36–43; Kulcsige: Mt 13:40 „Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.”

Miért van ott a búzában a konkoly? S miért van ott a rossz a gyülekezetben, az Isten népe között? Azért, mert az ellenség ugyanazon a szántóföldön dolgozik, s ugyanúgy vet, mint a gazda, sőt észrevétlenül, éjszaka végzi rontó munkáját. S a kikelt növény – pedig valami gyomféle – szinte megkülönböztethetetlen a búzától. Fájdalmas valóság: a jó és rossz egymás mellett létezik, és együtt nő. Zavarban is vannak a tanítványok: hogy védekezzünk a gonosz ellen? Érthető a felindultságuk. És jól tették, hogy ahhoz fordultak, aki egyedül meg tudja magyarázni a „növekedés kiértékelésével” kapcsolatos példát. Jézus higgadt válasza éles ellentétben van a felindult tanítványok stílusával. Ő tudja, hogy eljön az aratás, és a végső elkülönítés, de az nem az emberre tartozik. A magyarázat végén felragyog az igazak jövője: fénylenek Atyjuk országában, mint a nap.

És addig? Együtt nőnek – növünk – e világban: a búza és a konkoly. És adjunk hálát a bűnbocsánatért, a kegyelemért, hogy Isten bármelyikünket át tudja változtatni konkolyból búzává!

Fodor István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 8:6–14; Kulcsige: 1Móz 8:11 „Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.”

Legtöbbünk előtt a galamb csőrében egy olajág képe jelenik meg, holott a legtöbb bibliafordításban csupán egy olajfalevél van megemlítve. A különbség most lényegtelen, semmiben nem zavarja az ige helyes értelmezését. Valószínűleg egy frissen kicsírázott olajfa hajtásának egy darabjáról van szó, mivel a nagy fákat elpusztította a vízözön. Az olajfaág már régóta az emberek közötti béke szimbóluma, így terjedt el a ma használatos ,,békegalamb” kifejezés is, holott az az Isten és ember megbékélését ábrázolja ki, és mint ilyen, Jézus Krisztus előképe.