2024. január 6., szombat

DÉLELŐTT | 
Hallgatunk a Szentlélek vezetésére!

Igehely: Jn 16:12–15; Kulcsige: Jn 16:13 „Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.”

Amikor felszínesen gondolunk a vezetésre, általában negatív érzelmek töltenek el. Nem kívánjuk és nem szeretnénk, hogy valaki vezessen bennünket, sokkal vonzóbb számunkra, ha mi vezetünk másokat. De ha belegondolunk, rájövünk arra, hogy vezetés nélkül sem egy állam, sem egy gyülekezet vagy család nem maradhat fenn. Azt mondja a Péld 11:14: „Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.” Van olyan helyzet, amikor be kell ismernünk, hogy egyedül nem boldogulunk. Isten épp ezért árasztotta ránk a Szentlelkét, aki bátorít, vigasztal, tanácsol és vezet minket.

Szomorú igazság, hogy bár tudjuk Isten akaratát, sokszor mégsem ennek fényében cselekszünk. A jó hír az, hogy ezen lehet változtatni. Isten Lelke elégséges számunkra. Ő az, aki elvezet bennünket a teljes igazságra (Jn 16:13).

Ahhoz, hogy tudjunk hallgatni a Szentlélek vezetésére, szükséges, hogy figyeljünk rá. Ha ezt nem tesszük, akkor meg sem fogjuk hallani, hogy mit akar Isten nekünk mondani.

Ma figyeljünk a Szentlélek vezetésére! Amikor pedig megtudjuk, hogy mit kér tőlünk, akkor cselekedjünk is!

Papp Lénárd

DÉLUTÁN | 

Bőségesen megáld az Úr

Igehely: Ef 3:20–21 „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké.”

Sokszor beszélünk Isten erejéről, de hogy pontosan mekkora az Úr ereje, azt közülünk senki nem tudja. Amikor Pál apostol erről beszél, rámutat a tényre, hogy akármilyen merész elképzelésünk is lenne Isten hatalmáról, csak a felszínen kapirgálunk.

Kedves Olvasó, Isten sokkal bőségesebben meg tud áldani, mint ahogy te azt el tudnád képzelni. Isten áldásainak a raktára kifürkészhetetlen. Ezt leginkább az örökkévalóságban fogjuk megtapasztalni, amikor majd átéljük, hogy eltelhet bár sok milliárd év, Isten akkor is le fog nyűgözni bennünket. Viszont alá szeretném húzni, hogy Isten nemcsak akkor akar minket megáldani, hanem most is. Már ebben a földi életben Isten megannyi áldását árasztja ránk, „sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk” (Ef 3:20). Méltó Ő arra, hogy minden áldásáért dicsőítsük, úgy szavainkkal, mint tetteinkkel. Szóljon az egész életünk Jézus Krisztusról. Őt emeljük ki, Ő legyen nagy a mi szemünkben, életünkben. Bemerítő Jánossal nekünk is azt kell mondanunk, hogy: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3:30).

Éljünk Isten dicsőségére, és imádjuk Őt minden áldásáért!

Papp Lénárd

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.