Igehely: Mt 5:1–10; Kulcsige: Mt 5:6 „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”
Jártál már úgy (talán épp az elmúlt hetekben), hogy egy ínyencfalat vagy sütemény megkóstolása után alig vártad, hogy többet ehess belőle? Valami hasonlót érez az az ember, aki megízleli, milyen Isten országa – és itt nincs megcsömörlés!
A boldogmondásokban az Úr Jézus portrét rajzol azokról, akik öröklik Isten országát – a földi életben hitbeli közösséget szabadításuk Királyával, az öröklétben pedig háborítatlan uralmát az új földön. A világ fejedelme által megvetett tulajdonságok jellemzik a belépőket: elismerik Istenre utaltságukat, sírnak bűneik felett, szelídséggel és nem zsarnoksággal hódítanak, tiszta szívűek, hátsó szándékok és álarcok nélkül.
Aki valósággal megízleli ezt az országot, az egyre jobban epekedik utána. Éhezi és szomjazza mindannak a kiteljesedését, amit most hitből észlel. Isten igazságát vágyja: mindent szívből Isten akarata szerint tenne, és igazságosságot akar látni környezetében. Minden igazságtalanság és a saját felfedezett önigazultsága is elszomorítja, és honvágyat ébreszt benne az új ég és új föld iránt.
Benned van ilyen sóvárgás? Mit gondolsz, mely területen van leginkább szükséged megújulni az igében olvasott „belépési feltételek” közül?
Kiss Máté
Angyali felmagasztalás
Igehely: Lk 2:13–14 „És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: «Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.»”
Amikor Jézus a földre jött, a szellemvilág fókuszpontja Betlehemen függött, az egyszerű jászolban fekvő kisded és a fiatal szülőpár fölött. Az angyalok sokasága viszont máshová irányítja a figyelmünket: a magasságban lakó Istennek zengenek dicséretet.
Ha a lehető legjobbat akarjuk magunknak, nekünk is fölfelé kell tekintenünk először, nem pedig magunk köré. Isten a legértékesebbet szánta nekünk, kimondhatatlan ajándékot (2Kor 9:15), ezért önmagát adta nekünk Fiában, Jézus Krisztusban. Nemde méltó hát az ajándékozó a dicséretre?!
A földön csak annak van békessége (14.v.), aki megtapasztalja a kegyelmet, és szeretetkapcsolatra jut a Megváltóval, csatlakozva az Istent dicsőítők közösségéhez. Olyannyira fontos ez a békesség, hogy Pál apostol minden levelében ezt a békességet kívánva köszönti címzettjeit.
Tapasztalod ezt a békességet? Ha igen, ne légy rest hálát adni érte, és magasztalni Istent! Döntsd el, hogy holnap úgy mész el a gyülekezetbe, hogy dicsőséget zengesz Istennek, igaz szívvel, együtt a látható és láthatatlan gyülekezettel!
Kiss Máté
