2024. december 14., szombat

DÉLELŐTT | 
Búcsúzás egy időre

Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”

Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember. Pénzt is adna érte, de mégsem lel, mert az igaz békesség ma még ingyen kapható, de nem tudják, hogy hol található.” Mi tudjuk, hiszen ismerjük a békesség Urát, aki azt mondta, hogy „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15:5/c).

Jöjjünk hát hozzá ebben az adventi várakozásban is, hogy szenteljen meg minket teljesen, és őrizzen meg minket feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére (1Thessz 5:23). Segítsen olyan életet élni, amelyből látják családtagjaink, szomszédaink, munkatársaink, osztálytársaink is, hogy élő kapcsolatunk van a békesség Urával!

Tömöri Gábor

DÉLUTÁN | 

Hálaének Isten szabadításáért

Igehely: Ézs 26:12–16;19–21; Kulcsige: Ézs 26:12 „Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.”

Sokszor kevés az emberi szó elmondani azt, amit érzünk, gondolunk. Különösen igaz ez akkor, ha Isten tetteire gondolunk. Hogyan is tudnánk méltó módon hálát adni a kegyelemért, a szabadításért? De sokszor imádkozunk együtt az énekíróval: „Ó lenne bár ezernyi nyelvem, ezernyi ajkam énnekem, hogy szívem óhajához mérten elzenghetném dicsénekem! Dicsénekre dicséneket, arról mit Isten velem tett!” (HH 606).

Adjunk most hálát azért, ha Isten megszólított ezen a héten! Köszönjük meg, hogy még vár az Úr, hogy sokaknak megkegyelmezhessen! Ha már átélted a bűnből való szabadulást, adj most hálát érte! Ha még Isten haragja van rajtad, vedd észre, hogy tart még a kegyelem, és ragadd meg ma a lehetőséget a megtérésre!

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” (Jel 2:10/c)

Tömöri Gábor

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.