2024. április 25., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus, a Messiás elutasítása

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.

A példázat ugyanakkor mindenkinek szólt, beleértve minket is, akik ma olvassuk. A szőlőskert nem a miénk, annak termése sem, hisz csupán szolgák vagyunk. A gyülekezet nem a miénk, akkor sem, ha vezetők, vagy szolgálattevők vagyunk abban. Ez a teremtett világ sem a miénk, hanem Istené, mindazzal együtt, ami benne van, minket is beleértve. Isten a Fiát küldte el, hogy átvegye a neki járó részt, vagyis a dicsőséget.

Megadod-e neki a tiszteletet, imádod-e őt? Aki elutasítja Jézust, az az életet utasítja el. Válaszolj neki ma is engedelmesen, és szolgáld hűségesen, akkor jutalmad bőséges lesz.

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Ne fosszátok meg magatokat egymástól!

Igehely: 1Kor 7:1–5; Kulcsige: 1Kor 7:5 „Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.”

Egy idős hívő mesélte, hogy még a harmincas éveiben egyszer annyira átérezte Isten jelenlétét, és annyira áthatotta az ő szentsége, hogy ebben a megdicsőült állapotban fogadalmat tett az Úrnak, hogy nem fog többé asszonyt érinteni. Házasember lévén ezt a fogadalmát nem tudta betartani, amiért aztán Isten büntetése volt rajta.

A házasság és a nemi ösztön a természet rendjéhez tartozik, így teremtett Isten minden élőlényt, hogy szaporodjon, sokasodjon és betöltse a földet. Ez az alapja a fajok fennmaradásának. Aki mindezt másképp gondolja, az szembekerül Istennel, a természet rendjével és végül önmagával is. Ezért kell értelmes módon házasságban élni.

Vannak különleges időszakok, amikor az ember egy problémára figyel, Isten vezetésére összpontosít, jobban leköti a munkája, vagy talán elutazik. Ezek kivételek, amelyek nem válhatnak általánossá. Önmagunk megfosztása önkéntesen történik, néha nemes áldozatvállalásnak tűnik, de mi van a másikkal? Jogom van-e mást is megfosztani? A férj/feleség teljesítse kötelességét (3.v.). A férj/feleség nem ura a maga testének (4.v.).

Nemhogy a másik teste nem az enyém, hanem én sem vagyok a magamé. Egyszerű és mégis bonyolult: adjatok, és néktek is adatik!

Sallai Jakab

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.