2024. április 25., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus, a Messiás elutasítása

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.

A példázat ugyanakkor mindenkinek szólt, beleértve minket is, akik ma olvassuk. A szőlőskert nem a miénk, annak termése sem, hisz csupán szolgák vagyunk. A gyülekezet nem a miénk, akkor sem, ha vezetők, vagy szolgálattevők vagyunk abban. Ez a teremtett világ sem a miénk, hanem Istené, mindazzal együtt, ami benne van, minket is beleértve. Isten a Fiát küldte el, hogy átvegye a neki járó részt, vagyis a dicsőséget.

Megadod-e neki a tiszteletet, imádod-e őt? Aki elutasítja Jézust, az az életet utasítja el. Válaszolj neki ma is engedelmesen, és szolgáld hűségesen, akkor jutalmad bőséges lesz.

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Ne fosszátok meg magatokat egymástól!

Igehely: 1Kor 7:1–5; Kulcsige: 1Kor 7:5 „Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.”

Egy idős hívő mesélte, hogy még a harmincas éveiben egyszer annyira átérezte Isten jelenlétét, és annyira áthatotta az ő szentsége, hogy ebben a megdicsőült állapotban fogadalmat tett az Úrnak, hogy nem fog többé asszonyt érinteni. Házasember lévén ezt a fogadalmát nem tudta betartani, amiért aztán Isten büntetése volt rajta.

A házasság és a nemi ösztön a természet rendjéhez tartozik, így teremtett Isten minden élőlényt, hogy szaporodjon, sokasodjon és betöltse a földet. Ez az alapja a fajok fennmaradásának. Aki mindezt másképp gondolja, az szembekerül Istennel, a természet rendjével és végül önmagával is. Ezért kell értelmes módon házasságban élni.

Vannak különleges időszakok, amikor az ember egy problémára figyel, Isten vezetésére összpontosít, jobban leköti a munkája, vagy talán elutazik. Ezek kivételek, amelyek nem válhatnak általánossá. Önmagunk megfosztása önkéntesen történik, néha nemes áldozatvállalásnak tűnik, de mi van a másikkal? Jogom van-e mást is megfosztani? A férj/feleség teljesítse kötelességét (3.v.). A férj/feleség nem ura a maga testének (4.v.).

Nemhogy a másik teste nem az enyém, hanem én sem vagyok a magamé. Egyszerű és mégis bonyolult: adjatok, és néktek is adatik!

Sallai Jakab

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”

„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.