Igehely: Mt 19:16–26; Kulcsige: Mt 19:23 „Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.”
Ritka dolog az, hogy valaki fiatalon gazdag, és az örök élet is foglalkoztatja. Most mégis egy ilyen rendkívüli esetről olvastunk. Meg is jegyzi Márk az evangéliumában, hogy Jézus megkedvelte ezt a fiatalembert. Ez is egyedülálló megjegyzés az evangéliumokban. Jézus Zákeustól nem kérte a vagyonát, mégis önként oda adta, ettől a fiatalembertől kérte, de az nem tudta elengedni. Zákeus története nagy örömmel végződik, a hazatalálás örömével, a mai történet pedig nagy szomorúsággal. Hiba lenne csupán a gazdagságra kiélezni ezt a történetet. A kulcs, hogy a gazdag ifjú nem tudta azt elengedni, ami akadályozta őt Jézus követésében. Örök élet pedig Krisztus követése nélkül nincs. Őt a vagyon akadályozta.
Minket mi akadályoz abban, hogy Jézust kövessük. Készek vagyunk mindent elengedni?
Mike Sámuel
A meddőség fájó terhe
Igehely: 1Sám 1:1–8; Kulcsige: 1Sám 1:5 „Annának is csak egy részt adott, pedig Annát nagyon szerette, de az Úr bezárta a méhét.”
Különleges ajándék az anyaság. Soha nem fogjuk ezt megérteni mi, férfiak, a maga mélységében. A lányok asszonnyá, majd édesanyává érnek az áldott állapot ideje alatt, nekünk pedig valahogy férfivá és édesapává kell válnunk. Szegény Anna! Nagyon vágyott gyermekre, és nem volt elég a meddőség terhe és fájdalma, a háta mögött őt megbélyegzők közössége (a héber ok-okozati gondolkozásban valamilyen bűnt feltételeztek a meddőség mögött), itt van még Penniná is, aki minden útját megkeserítette, amikor Silóba ment: „Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az ÚR bezárta a méhét. Így történt ez évről évre: valahányszor fölment az ÚR házába, ezzel bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit.” Egyáltalán érdemes így istentiszteletre menni? Penninának semmiképp.
Mi hogyan szoktunk istentiszteletre menni? Segítjük egymást, vagy letapossuk mindazt, amit Isten szeretne a másikban felépíteni? Annában mégis egy ilyen keserves út és istentisztelet végén fordultak meg a dolgok. Amikor eljutott oda, hogy nem magának hanem Istennek kért gyermeket: „Seregek URa! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az ÚRnak adom.” Amikor életünk elkezd igazán Istenközpontúvá válni, ő megadja azt is, amire vágytunk.
Mike Sámuel
Új hozzászólás