2023. szeptember 18., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az egységben missziós lehetőségek is vannak

Igehely: ApCsel 2:37-47; Kulcsige: ApCsel 2:46 „Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben.”

Fontos, hogy egy helyi gyülekezetnek missziós látása és stratégiája legyen. Ezért egyes közösségek sokat áldoznak, hogy misszióra neveljék a tagokat. Mindez fontos, viszont az első gyülekezet esetében, amikor Isten Lelke kiáradt, Ő átvette az irányítást, és a tagok csak részesei voltak mindannak, amit bennük, közöttük és általuk munkált. A félős és bezárkózott tanítványokat mindenekelőtt erővel, majd bátorsággal és világos üzenettel ruházta fel. Ugyanakkor olyan egységet munkált közöttük, amit addig soha nem tapasztaltak. Akik csatlakoztak hozzájuk, készek voltak elszakadni addigi életformájuktól, sőt javaikról is lemondani, csakhogy részesei legyenek mindannak, ami a gyülekezetben történik. A Szentlélek vezetése által létrejött, és a Lélek által működő közösségnek, amelyben egy szívvel és egy lélekkel szolgálnak a tagok, nagy vonzereje van, és ez az egység képezi a misszió alapját.
Ilyen a te közösséged? Kérted-e Istent, hogy újítsa meg a gyülekezetedet, munkálja ki az egységet, és a Lélek által hangolja a misszióra?

Kis Ottó Károly

DÉLUTÁN | 

Szolgálatunk nem hiábavaló

Igehely: 1Kor 15:54-58; Kulcsige: 1Kor 15:58 „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”

Egyszer valaki megkérdezte Judy Butlertől, aki Joni Eareckson Tada személyes ápolója volt több mint 30 éven keresztül, hogy megérte-e feláldoznia fiatalságát, karrierjét és magánéletét azért, hogy egy fogyatékkal élő személyt gondozzon? A válasz az volt, hogy ő nem egy lebénult embert szolgált, hanem a királyok Királyát és az uraknak Urát Joniban. Isten igéje is arra tanít bennünket, hogy „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; Az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol 3:23).
Mivel Krisztus halálával és feltámadásával legyőzte a bűnt és a halált (54.v.), és általa belátást nyertünk az örökkévalóságba, mi már az odafelvalókat keressük, és nem a földieket. Szolgálatunk is mennyei célt szolgál, aminek nagy jutalma van. Ezért a mindennapi, egyszerű feladatokat is az Úr iránti szolgálatként végezzük, hiszen tudjuk, hogy szolgálatunk nem hiábavaló.
Te buzgólkodsz-e az Úr munkájában?

Kis Ottó Károly

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?