Igehely: Jel 17:7-18; Kulcsige: Jel 17:16 „A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad meg fogják gyűlölni a paráznát, kifosztják és mezítelenné teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik.”
A látnok egy skarlátba öltözött asszonyt lát ülni egy skarlátvörös fenevadon. Homlokán a neve: Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja. Ha a nagy parázna a hitehagyott egyház jelképe, míg a fenevad a világi uralomé, akkor egy számító, a másikat kihasználni akaró érdekkapcsolatot látunk kettejük között. A paráználkodás a szó elsődleges és átvitt értelmében is Isten valamilyen nemes célra adott, értékes ajándékának alantas, önző, nem rendeltetésszerű használatát jelenti. Válhat prostituálttá az egyház is, ha Isten követése helyett evilági hatalomra, befolyásra, népszerűségre törekszik.
Ezt a parázna összefonódást látjuk napjainkban olyan felekezeteknél, akik szivárványszínbe öltöznek az ideológia hasonmására, amit próbálnak meglovagolni. De a következmény nem a fellendülés, hanem a csúnya vég. Nincs ébredés azokban az egyházakban, ahol támogatják az azonos neműek házasságát, a nemváltást, a feminizmust. E gyülekezetek a krisztusi identitásukat feladták, ám sosem válnak a befogadott világnézet élharcosaivá, így, mivel már senki számára nem tudnak nélkülözhetetlen üzenet hordozói lenni, fölöslegessé válik a létük.
Legyünk Krisztus hűséges menyasszonya!
Szilágyi Szabolcs Dániel
Bőséges kiáradása a kegyelemnek
Igehely: 1Tim 1:12-17; Kulcsige: 1Tim 1:14 „De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.”
Ahhoz, hogy az evangéliumot, Isten jó hírét igazán értékelni tudjuk, nagyon fontos megértenünk azt a rossz hírt is, ami ezt a jó hírt megelőzi. Az Ige azt tanítja, hogy bűnösen jöttünk erre a világra, mint Isten ellenségei és a bűn szolgái. Semmi reményünk nem volt arra, hogy ebből az állapotból megszabadulhatunk, sőt, jól éreztük magunkat bűneinkben, és nem vágytunk Istenre. Lehet, idegen számodra ez a leírás, mert soha nem követtél el „nagy” bűnöket, de Isten igéje így jellemzi minden ember Isten nélküli állapotát. Ebben az elveszettségünkben árasztotta ki ránk Isten kegyelmét bőségesen, és hozott változást, reménységet és életet Jézus által. Ha Ő nem lépett volna felénk, még mindig bűneinkben lennénk. Ha ezt elfelejtjük, könnyen elkezdünk magunkkal dicsekedni, és meglopjuk Istent a neki járó dicsőségtől.
Pál apostol mindennapi ereje és öröme abból táplálkozott, hogy emlékezett arra, hogy ki volt, és kivé lett Isten kegyelmének kiáradása által.
Ha ma este nem tölt el hálával az, amit Jézus érted tedd, kérd Istent, hogy frissítse fel benned, hogy ki voltál nélküle, és miből szabadított Ő meg!
Bálint Dávid
Új hozzászólás