2023. október 4., szerda

DÉLELŐTT | 
A bölcsesség mellé hosszú életet is kap

Igehely: 1Kir 3:5-15; Kulcsige: 1Kir 3:14 „Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked.”

Amikor Salamon trónra lépett, és az Úr megjelent neki álmában, ő engedelmes szívet kért (9.v.). Ebből kiderül, hogy Salamon bölcs ember volt már azelőtt is, hogy az Úr olyan bölcs és értelmes szívet adott volna neki, hogy hozzá fogható nem volt előtte, és utána sem (12.v.). Dániel így magasztalja az Urat: „Ő ad bölcsességet a bölcseknek, és tudományt a nagy tudósoknak” (Dán 2:21).
Mire fókuszálunk, amikor imádkozunk? Nem túlságosan magunkkal vagyunk elfoglalva, esetleg még a szeretteinkkel? Oltalmat és áldást kérünk az Úrtól, ami nem baj, de fontosabb lenne alázatos és engedelmes szívet kérni, hogy legyünk mindig ott, ahol lennünk kell, és tegyük mindig azt, amit tennünk kell. Salamon kérése tetszett az Úrnak. Azért úgy döntött, hogy ráadásul még nagy gazdagságot és dicsőséget is ad neki, valamint hosszú életet. Bár ezt feltétellel adta: „Ha az én útaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat... akkor hosszú életet adok neked” (14.v.).
Vágysz hosszú, azaz örök életre? Akkor járj az Úr útján, tartsd meg rendelkezéseit és parancsait! Ilyen egyszerű. „Ha az Úrral járunk, el nem téved lábunk, ragyog útunkon mennyei fény.” (HH 237.)

Dóczé Bálint

DÉLUTÁN | 

Bűneink miatt Isten elrejtette arcát

Igehely: Ez 39:21-29; Kulcsige: Ez 39:24 „Tisztátalanságuk és vétkeik szerint bántam velük, amikor elrejtettem arcomat előlük.”

Az Úr dicsősége elhagyta Jeruzsálemet. Előfordul velünk is, hogy úgy érezzük, elhagyott az Úr? Mintha beborult volna az ég felettünk? Ilyenkor jó, ha magunkba szállunk, és megkérdezzük: Uram, hol rontottam el? A bűnbánat és megtérés segít. Gyarlók vagyunk, mindennap vétkezünk. „Igaz-e Isten előtt a halandó, alkotója előtt tiszta-e az ember? Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, és angyalaiban is talál hibát” (Jób 4:17-18). Az Úr Jézus „a mi vétkeink miatt kapott sebeket” (Ézs 53:5). Bűneink miatt rejtette el arcát az Atya, mikor Jézus így kiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27:46). Pedig igen-igen nagy szükségünk van arra, hogy az Úr orcája jöjjön velünk, ahogy Mózes is mondja: „Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!” (2Móz 33:15). Abban a kegyelmi időben vagyunk, amikor megtalálható az Úr. Azt üzeni: „Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jer 29:13). 
„Bűneid, ha bántnak téged, ördög, világ küzd veled. Félelemmel teljes szívvel Isten irgalmát esded. Akkor jöjj a Golgotára, hittel nézz az Úrra fel! Várjad Őt, jön nemsokára, érzed majd, hogy nem hagy el.” (HH 121.)

Dóczé Bálint 

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
14 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”

„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.