Igehely: Neh 8:1-8; Kulcsige: Neh 8:8 „Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.”
A Szentírást a könyvek könyvének nevezik, mert egyedülálló tekintéllyel rendelkezik, mivel Isten kijelentett igéje. Alapigénk szépen bemutatja, ahogyan mindenki vágyakozott a Szentírás hallgatása után, Isten igéje volt a középpontban. Amikor így van, Istennek tetsző egység jön létre, amiben Ő gyönyörködik (Zsolt 133). Csodálatos az is, hogy Ezsdrásnak nem kell erővel rávennie a népet az ige meghallgatására. Azt látjuk, hogy a nép vágyakozva kéri őt, hogy hozza elő a törvénykönyvet. Nekünk kezünkben van a teljes Szentírás. Mennyivel inkább kellene vágyakoznunk az ige után! Az egy akarat és az ige utáni vágy mellett még fontos az is, hogy a Szentlélek fényében megértsük az igét. Az igazán megértett ige próbaköve az engedelmes és alázatos cselekvés, ez esetben az, hogy arccal a földre borultak Isten előtt, és imádták Őt.
Életedben milyen helyet tölt be a Szentírás? „Érted is, amit olvasol?” (ApCsel 8:30) Milyen hiányosságot látták meg most magadban az ige tükrében?
Dézsi István
Várjuk a boldog reménységünket
Igehely: Tit 2:11-15; Kulcsige: Tit 2:13 „Mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.”
„Jó csendben várni az ÚR szabadítására” (JSir 3:26) – mondja Jeremiás, és ez igaz, mert ez olyan várakozás, ami, ha beteljesedik, többé nem lesz hiányunk semmiben.
Mit is várunk? Hát az elragadtatást, amikor „először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thessz 4:16-17). Kik várják ezt? Te várod? Mert nem mindenkié ez a reménység! Csak azoké, akik részesültek az üdvösség kegyelmében, mert elfogadták azt hitből. Te elfogadtad? Jézus „önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól”, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. Hogyan várjuk? Figyelve Jézusra, növekedve a kegyelemben, mind jobban „megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban.” Tiszta és szent életvitellel várjuk Őt, jó cselekedetekkel, amelyek illenek az Ő népéhez.
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Az Úr közel!” (Fil 4:4–5) Segíts, Uram, így várni téged!
Dézsi István
Új hozzászólás