2023. május 6., szombat

DÉLELŐTT | 
A keresztyén szabadság határa

Igehely: 1Kor 6:12-20; Kulcsige: 1Kor 6:12 „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává.”

Hol a határ? Isten szabad akaratot adott az embernek, és ez megmaradt az ember bukása után is. Van lehetőségünk döntéseket hozni: vagy jót vagy rosszat. Az ember nap mint nap döntések sorozatát hozza meg, amelyek befolyásolják az élete menetét. Minek alapján hozzuk meg a döntéseket? „Minden szabad nekem, de nem minden használ.” Szabad sokat ennem, de nem használ. Szabad sokat dolgoznom, de nem használ. Szabad sokat pihennem, de nem használ. A testi vágyak gyakorlása nem hasznos a lelki életünkre nézve. Szabad tenned ezeket, de nem használnak semmit. A paráznaságot kimondottan tiltja az ige, mert megfertőz testileg is, meg lelkileg is.
Amit cselekszünk, azzá válunk. Ha Isten akaratát viszed véghez, Krisztussal azonosulsz, hozzá hasonló leszel. A keresztyén szabadság határa a tiszta és tisztátalan cselekedetekben van. A testünk nem paráznaságra adatott, hanem a Szent Lélek lakozására. Testem nem az én tulajdonom, mert drága áron megvásárolta azt Krisztusban az Atya. Minden olyan cselekedet, amit testben viszek véghez, és nem Isten dicsőségét munkálja, túl van a keresztén szabadság határán.
Mire használod az erődet? Mire használod az elmédet? Mire használod a testedet?

Fülöp Szilárd

DÉLUTÁN | 

Ne igazodjatok a korábbi vágyaitokhoz!

Igehely: 1Pt 1:13-16; Kulcsige: 1Pt 1:14 „Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek.”

Amikor eszembe jutnak cselekedeteim, amelyeket régi vágyaim tápláltak, undor fog el: hogy tudtam ennyire a testnek élni? A válasz: tudatlanságból. Hálás vagyok, mert Isten könyörült rajtam. Kegyelmes a mi szabadító Istenünk, ezt nyilvánvalóvá tette az ige által. Bölcsességre akar tanítani. Azt kéri, hogy készítsük fel az elménket. Ez úgy lehetséges, ha az Isten igéjét szívünkbe zárjuk, elmélkedünk azon. Csak így tudok a kísértések között józanul gondolkodni. Isten megismerése tesz engedelmessé, alázatossá, hogy ne a korábbi vágyaimhoz igazodjak. A kísértések a megtérésem után is megmaradnak, mert ebben a testben élek, de ismerve Isten igazságát, most már harcolok, küzdök a vágyakkal. Pál apostol mondja: „megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlan a küzdelemre” (1Kor 9:27).
Önfegyelemre van szükségem, hogy ne a vágyaim, hanem Isten Szent Szelleme vezessen. Csakis a Szent Lélek uralma alatt tudok Isten gyermekeként élni. Egész magatartásunkban a szentekhez illően kell eljárnunk. Kitartóan imádkozva várjuk teljes bizonyossággal azt a kegyelmet, amelyet megígért nekünk Jézus Krisztus az Ő megjelenésekor.

Filep Szilárd

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.