2023. május 4., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Megszabadulás a haláltól

Igehely: Róm 6:19-22; Kulcsige: Róm 6:22 „Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet.”

Ma egyre több embert szorongás gyötör. Sok dologtól félnek: a holnaptól, a drágulástól, a betegségektől, járványoktól, de a legerősebb már évszázadok óta a haláltól való félelem. Keresik a halálfélelemtől való szabadulás lehetőségét, és ennek érdekében szinte mindenre hajlandóak lennének. A halál, mint állapot, akkor következett be, amikor az ember ellene szegült Isten beszédének. Pedig Isten előre figyelmeztette az embert, hogy ha megszegi parancsát, meg kell halnia. Amíg nem volt kísértés, könnyen ment az ellenállás, a kísértésben azonban elbukott, és azóta a halál uralkodik a világon.
Van egy jó hír: Isten adott egy lehetőséget egyszülött Fiában minden embernek a szabadulásra. Jézus Krisztus megjárta a poklot, és legyőzte a halált, így a halálnak nincs uralma a lélek felett, tehát meg lehet szabadulni a haláltól. Jézus tesz egy határozott kijelentést ezzel kapcsolatosan: „Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha” (Jn 8:51). Ha hiszel Jézus Krisztusban, megszűnik a halálfélelem: megszabadultál a haláltól, nincs többé hatalma feletted.
Hogyan köszönöd meg Istennek ezt a váltságot?

Fülöp Szilárd

DÉLUTÁN | 

„Meneküljetek a bálványimádástól!”

Igehely: 1Kor 10:14-22; Kulcsige: 1Kor 10:14 „Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást!”

Isten sokszor, sokféle formában megmutatta hatalmát népe életében, hogy higgyenek benne, hallgassanak szavára. De ők inkább bálványokat kezdtek el imádni. A mai kor embere is egyre inkább úgy él, mint Nóé idejében, vagy ahogyan Sodoma és Gomora városában éltek az Ábrahám idejében. Megsokasodott a bűn, elhomályosodott a gondolkodásuk, utálatos dolgokat cselekszenek, lázadnak Isten ellen. Nekünk most is azt üzeni Isten: kerüljük a bálványimádást. Ne vegyüljünk bele ebbe a világba, ne együnk bárkivel egy asztalnál: „…amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák, és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben” (1Kor 10:20). Kerüljük a bálványimádás minden formáját: dorbézolás, mulatozás, pénz szerelme, nyerészkedés, és ezekhez hasonlók. Nem lehet határtalanul belesimulni ebbe a világba, sőt itt kell nyilvánvalóvá lennie annak, hogy mi kinek az asztaláról táplálkozunk.
Kell egy világos határ. Vagy ingerelni akarjuk Istent? Alázzuk meg magunkat az Úr előtt, és kérjünk kegyelmet, bölcsességet, hogy ne akarjunk mi mindenkinek megfelelni, hanem csak Isten tetszése szerint élni. Legyen kedves Isten előtt minden cselekedetünk!

Filep Szilárd

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.