Igehely: 4Móz 21:4-9; Kulcsige: 4Móz 21:7 „Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.”
Az Egyiptomból kijött nép Istentől függve vándorolt a pusztában. Látták, hogy aki Isten ellen szól vagy lázad, azt ítélet sújtja (pl. Kórah és társai lázadása, majd a nép zúgolódása amazok veszte miatt). Mégis, mintha vakok lennének, ismételten ugyanabba a vétekbe esnek.
A test vágyai felülkerekedtek a józan észen, az istenfélelemről nem is beszélve. Elfogyott a türelem, a száj pedig kontroll nélkül beszélt. Nem az volt a bajuk, hogy éheztek, hanem már megunták, megutálták az Isten által rendelt eledelt. Szerintük az Istentől rendelt szabadítás nem egyébb mint az ő megsemmisítésük útja. Milyen rózsásnak írják le a nyomorúságos egyiptomi életet!
Nekünk, embereknek is fáj, amikor minden tőlünk telhetőt megteszünk valakiért, és cserébe ő sárral dobál meg. Istent vajon nem bántja a háládatlanság, mikor a jót rossznak mondjuk? Mire a nép ráébredt, hogy baj van, vétkeztek, s már sok ember meghalt közülük. A még életben lévők odamentek Mózeshez: tudták, miben vétkeztek, bevallották, és a megmenekülés útját is tudták. Miért kellett annyit várniuk, mielőtt Mózeshez mentek? Mi nem engedte őket hamarabb?
Milyen jó, hogy ott volt Mózes, aki tudott imádkozni, tudta, kihez és hogyan kell könyörögni. És meghallgattatott. Felnézni az élettelen rézkígyóra: hit kellett hozzá. Aki megtette, életben maradt, habár továbbra is fájt a kígyó marása. De már nem volt halálos. Ezek az emberek testben szenvedtek, de a lelkük is beteg volt: az elégedetlenség, zúgolódás, lázadás, büszkeség, a lélek nyomorúsága. Egyszer a kígyók eltűntek, a sebek meggyógyultak, de a lelkükkel vajon mi lett? A történelem szerint, akik voltak, azok is maradtak.
Mai emberek, hasonló helyzetben vagyunk: beteg a lelkünk, szenved a testünk. Nem akarjuk a rosszat tenni, de nincs erőnk a jóra sem. De van, kihez jöjjünk szabadulásért a régi természetünkből: Jézus Krisztus a szabadító. Ő folyamatosan esedezik értünk az Atyánál (Róm 8:34). Amíg élünk, lehet gyógyulni. Akarni kell, megadni az árát (beismerni, megalázkodni). Miért élnénk betegen, a halált várva, mikor előttünk van a lehetőség az életre?
Dr. Kisded Ernő
Imaáhítat: Kérjük Istenünk betegséget elhárító és abból kigyógyító erejét! – 2Móz 15:26
Bibliaóra: Az elhívás Istene – 2Móz 3:1-15; 4:1-17 (2Móz 4:11-12)
Ki értheti Isten Lelkének dolgait?
Igehely: 1Kor 2:6-16; Kulcsige: 1Kor 2:10 „Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.”
Bármely tudomány megértéséhez szükség van annak elmélyült tanulmányozására. Akit érdekel valamilyen tudományág, és időt, energiát szán annak megértéséhez, az jut el az ismeret mélységeire. Ezek alapján azt a következtetést lehetne levonni, hogy az Isten dolgait is intenzív tanulással meg lehet érteni. Akkor csak a teológusok, lelkipásztorok, néhány lelkes amatőr kiváltsága lenne a lelki dolgok átélése, megértése.
Pál apostol azt mondja, hogy az Isten Lelkének dolgait nem lehet emberi tudással, emberi eszközökkel megérteni. Lehet róla beszélni, bölcselkedni, vitázni, de nem lehet átélni a Lélek erejét. Ki értheti akkor Isten Lelkének dolgait? Isten megnyitotta az ismeret, lelki világosság lehetőségét bárki előtt. 1Kor 1:27-28: „Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket.” Aki egy hullámhosszon van Vele: akinek szívét elfoglalhatta, aki feladta az emberi okoskodást, és lelki emberként gondolkodik, annak bölcsességet, értelmet ad Isten. Aki keresi más lelki emberekkel a közösséget, aki törekszik a lelki tökéletességre, szintén bölccsé lesz a közösség által.
A nem lelki ember is megérzi, hol van az Isten Lelke, kik azok, akik az Úréi, kik azok, akikben az Ő Lelke él. Jézusról állapították meg, hogy „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik” (Mt 7:29).
Dr. Kisded Ernő
Új hozzászólás