Igehely: 2Krón 17:1–13 Kulcsige: 2Krón 17:10 „Ezért az Úr rettegést támasztott a Júda körüli országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen.”
Jósáfát Dávid nyomdokába lépett, az ő útján járt. A szent Istent kereste, nem járt bálványok után. Ezért Isten is megáldotta őt, és arra segítette, hogy erős birodalmat építsen. Rettegést keltett a Júda körüli országok királyaiban is, nem mertek háborút indítani ellene. Erős birodalmat erős személyiségű, istenfélő ember építhet, Istene segítsége által.
Miben állt az erős személyiség, a jellemszilárd életmód? Abban, hogy Isten került az első helyre, a lelkiek keresése erősebb volt, mint a földi dolgoké. Ennek az lett a következménye, hogy az Úr Jósáfáttal volt (2Krón 17:3a). Amikor az odafelvalókkal törődik az ember, akkor igazi tartalommal telik meg az élete. Törekedjünk mindig erre!
Hogyan lehet ilyen életünk? Úgy, hogy Istenre figyelünk, hozzá viszonyítunk mindent ebben az életben. Szemléljük Őt. Ha ez lesz törekvésünk és igyekezetünk, akkor erősek lehetünk. De honnan ismerhetjük meg Istent? Őt a kijelentett szava alapján ismerhetjük meg, a Szentírásból. Jósáfát az ige szerint élt, „atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt” (2Krón 17:4). Amikor a bibliaolvasás fontos, ha az ember mérvadónak veszi azt az életében, és cselekszi Isten akaratát, akkor erős lesz az élete, és a tetteinek is maradandó eredménye lesz.
Még az is segít a megerősödésben, ha másoknak elmondjuk azt, amit Istentől kaptunk, mint ahogy Jósáfát is megszervezte a törvény tanítását Júdában (2Krón 17:7–9). Az ige ismerete, megtartása által megszentelődik az őszinte kereső lélek. A lelki tisztaságra való törekvés, a bűntől való eltávozás egy másik nagyszerű lehetőség arra, hogy megerősödjünk. Jósáfát „…eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat” (2Krón 17:6b). Mindent el kell vetni, ami nem tetszik Istennek, és így erős lesz a lelki életünk.
Keresed-e Istent az Ő igéjében? Törekedsz-e megtartani szavát? Tanítod-e másoknak is? Ha ezt teszed, Isten megerősít és megszilárdít téged is, mint ahogyan tette azt Jósáfáttal.
Szűcs Sándor
Adjunk hálát a Jézusra épülő gyülekezetekért! – Kol 2:6–7
Az Istenbe vetett bizalom fontossága – Bír 6:11–16, 24–35 (Ézs 26:3)
A prófétai hivatástudat
Igehely: Ám 3:1–15 Kulcsige: Ám 3:7–8 „Az én Uram, az Úr semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak. Ha oroszlán ordít, ki ne élne? Ha az én Uram, az Úr szól, ki ne prófétálna?”
A próféta személye. Mózes kifejezi óhaját: „Bárcsak az Úr egész népe próféta volna!” (4Móz 11:29). Pál apostol arra buzdítja a hívőket, hogy a lelki ajándékok közül a prófétálást tartsák a legfontosabbnak: „buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok” (1Kor 14:1). Ez mit jelenthet? Azt, hogy a megtéréssel Isten elhív nemcsak az üdvösségre, hanem a szolgálatra is, és ehhez ad különböző ajándékokat. Amikor Pál a nyelveken szólás és a prófétálás építő működéséről szól, arról, hogy melyik hasznosabb, azt mondja, hogy a nyelveken szólást hallva a hitetlenek „nem azt fogják mondani, hogy őrjöngtök? De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról” (1Kor 14:23–24). Tehát a prófétálás hasznosabb, és ezt kell gyakorolni. Figyeljük meg, hogy Pál azt mondja: valamennyien, vagyis mindannyian prófétáltok (1Kor 14:24), ez volt az elfogadott, hogy nem csak egy „hivatásos próféta” szól. A továbbiakban az ige világossá teszi, hogy a próféták „ketten vagy hárman szóljanak” sorban, azért, „hogy mindenki tanuljon és mindenki bátorítást kapjon” (1Kor 14:31). Ez azt jelenti, hogy a prófétálás Isten igéjének hirdetése, és ez minden hívőnek a feladata.
A próféta üzenete a szövetségkötés feltételeiről szól. „csak veletek léptem közösségre… Útra kelnek-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?” (2-3.v.) Az Isten embere mindig ezekről a feltételekről beszél. A nép önkéntesen elfogadta ezeket a feltételeket, és most Isten prófétáján/igehirdetőjén keresztül kéri népét, hogy ragaszkodjon a megegyezéshez. A próféta szentségre és erkölcsre buzdít. „ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket” (2b.). Lelki tisztaságra hívott Isten, és a szolgái erről kell szóljanak. Isten megengedő akaratát is elmondja: „Ha valami baj éri a várost, nem az Úr hozza-e azt?” (6b.) Isten megengedi, hogy kellemetlen dolgok történjenek, hátha akkor a nép rá figyel és megtér. A bűnös és hivalkodó életmódról is szól. Izráel népe jó anyagi helyzetben volt, és sok bűnt megengedtek maguknak.
Szűcs Sándor
