2023. január 9., hétfő

DÉLELŐTT | 
Kiűzte őket

Igehely: Jn 2:13-22; Kulcsige: Jn 2:15 „Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította.”

Jézus Krisztus többször megjelent a zsidó ünnepeken. Húsvét előtt is felment Jeruzsálembe, és bement a templomba. A templom az imádság helye kell legyen: „örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak” (Ézs 56:7). „Az én házamat imádság házának nevezik.” (Mt 21:13). Jézus nem azt találta a templomban, amire rendeltetett: rablók barlangjává tették.
A vallási rendeletekben meg volt határozva, hogy mennyit, honnan, hogyan kell áldozni. Így az imádság házába beköltözött a piac, az üzlet, a bűnök sokasága. Sok embernek jól jövedelmezett az imádság házának a degradálása. Nem érdekelte a vezetőket, hogy Istennek mi a véleménye az áldozatokról, hogy Ő jelen van-e az ünnepen. Ők ünnepeltek és gazdagodtak. Jézus Krisztus megtisztította a templomot, mert féltő szeretet emésztette Atyja háza iránt (Zsolt 69:10).
A tisztaság és rend szükséges az Úr házában és udvarában is. Az Emberfia azért jött, hogy az ördög munkáját lerontsa. Jézus tisztítani akar, nem pusztítani. Rendet akar tenni. Először ki kell dobni mindent, ami nem az Úr házába való. Mi az élő Isten temploma vagyunk. Szükségünk van a megtisztításra, a rendre, hogy az élő Isten imádatára alkalmas legyen az életünk.

Papp Dezső

Hallgasd meg! 
DÉLUTÁN | 

A példamutató hős

Igehely: 1Sám 17:51-54; Kulcsige: 1Sám 17:51 „Azután odafutott Dávid, rálépett a filiszteusra, fogta annak a kardját, kihúzta a hüvelyéből, megölte vele, és levágta a fejét. Amikor látták a filiszteusok, hogy meghalt a vitézük, megfutamodtak.”

Nagyon sok hőst ismerünk a történelemből és a Bibliából. Sokan ismerik és kedvelik ezt a bibliai történetet. A gyermekek is szívesen hallgatják Dávid és Góliát történetét, szimpatikus a példamutató hős bátorsága. Felbecsülhetetlen értéket rejt a jó példával élő emberek élete. Dávid hősies példájából látjuk, hogy alázatos volt, elmondta, hogy kinek a nevében megy: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál” (45. v.). Hittel teljes volt. Abban a tudatban indult a harcba, hogy az Úr a kezébe adja Góliátot. Nem fegyvertelenül ment a harcba, elővette parittyáját és a követ, azzal harcolt. Góliátot a saját fegyverével ölte meg, kardját elvette tőle, és levágta a fejét. Az ellenségnek tudnia kell, hogy saját fegyvere végez vele: „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés” (Ézs 54:17). Dávid cselekedete nagy bátorságot adott az Izráel fiainak, megfutamodásra kényszerítették a filiszteusokat.
Sok harcot meg kell harcolnunk. Ezért fel kell öltöznünk az Isten minden fegyverét, hogy győzzünk.

Papp Dezső

Hallgasd meg! 

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.