2023. január 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A tisztviselő fia

Igehely: Jn 4:43-54; Kulcsige: Jn 4:50 „Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.”

Sajnos a betegség nem kérdezi, kinek a fia vagy. Lehet, hogy olyan társadalmi pozícióban vannak a szülők, rokonok, hogy előnybe részesülhetnek több helyen is. Jó kapcsolataink lehetnek a legjobb orvossal, gyógyítókkal. Be tudod szerezni a legjobb gyógyszert és hozzáférsz a leghatékonyabb terápiához. De van olyan helyzet is, amikor nincs más esélyed Jézuson kívül. Ez a kapernaumi tisztviselő felismerte azt a pillanatot, amikor Jézusról hallott. Egy lehetőséget látott, amit nem halasztott el. Azt olvassuk, elment hozzá és megkérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. Jézus célja pedig az, hogy hitre jussanak az emberek. Csodáit is erre irányítja: „Menj el, a te fiad él!” Éppen ma! Amikor ezt olvasod, te is küzdesz egy betegséggel, egy kilátástalan helyzettel. Gyermeked, vagy te magad gyötrődsz? Az élet Ura szólít meg ma. Higgy a szónak, az élet szavának! Olykor gyermekeink gondjai, krízisei juttatnak el bennünket a tényleges hitre. Ezek az esetek csak Jézussal oldhatók meg, ahogy láttuk is a történetben. Íme három fontos lépés: hallani Róla; elmenni Hozzá; megkérni Őt! Indulj el, mert a csoda megtörtént!

Bódis László

Hallgasd meg! 
DÉLUTÁN | 

Az akadálymentes találkozás

Igehely: Lk 23:40-46; Kulcsige: Lk 23:43 „Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.”

A találkozások nagyon fontosok az ember életében. Tarjányi Béla Találkozások című írásában néhány kérdést vet fel. „Hogy milyen hatást gyakorol ránk valamely találkozás, leginkább a következő három dologtól függ: mi magunk hogyan érkezünk a találkozásba; ki az, akivel találkozunk; és mi történik velünk a találkozásban.” Mindegyik nagyon fontos, de most az utóbbira szeretnék reflektálni. Mi történik velünk a találkozásban? Jelen esetben a találkozás üdvösségre vezetett. A másik személynél kárhozat lett a vége?! Az egyik elítélt üdvbizonyossággal a szívében távozik a földi létből. Az, hogy honnan jött és hogyan élt, most már nem számít. De hogy hova jutott, az már lényegesen fontos! Te elgondolkoztál-e már azon, hogy hova jutsz a halál órájában? Történetünkben a megfeszített Krisztus van a középpontban. Aki Őt bűnbánattal megszólítja, annak Ő akadálytalanul biztosítja a paradicsomba való bejutást. Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Tedd lelkedet az ő kezébe, mint ahogyan a Fiú is mennyei Atyja kezébe ajánlta lelkét a legsötétebb órában!

Bódis László

Hallgasd meg! 

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.