2023. február 22., szerda

DÉLELŐTT | 
A vak látó lett

Igehely: Jn 9:1-12; Kulcsige: Jn 9:7 „Majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.”

Olykor előfordult, hogy Jézus jelentéktelennek tűnő dolgokat kért az emberektől. Ilyen volt az igeszakaszunkban leírt történet is, amikor arra kérte a vakon született embert, hogy menjen el, és mosakodjon meg a Siloám tavában, ami azt jelenti: küldött. Egy teljesen érthetetlen dolog, aminek látszólag semmi köze sem volt a vakság meggyógyításához. Ezt megelőzően azonban ennek az embernek engednie kellett, hogy a sarat Jézus a szemére kenje. Nem mindenki volna nyitott ilyesmire. A vakon született ember viszont az volt. Ő ugyanis hitte, hogy Jézusnak van hatalma meggyógyítani őt, ezért mindazt, amire kérte őt, hittel elfogadta, és engedelmeskedett.
Ezt kell nekünk is tennünk. Lehet, hogy az Úr Jézus jelenleg számunkra érhetetlennek tűnő dolgokat kér tőlünk. Mi talán más megoldást választanánk. Ne hitetlenkedjünk! Vannak lelki, testi betegségeink, fogyatkozásaink? Tegyük meg azt, amire kért, legyünk engedelmesek, és higgyük el, hogy amint a vakon született embert meggyógyította, úgy bennünket is meg tud és meg fog gyógyítani.

Szűcs Dániel

DÉLUTÁN | 

Az imameghallgatás feltétele

Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

A fenti igeszakasz egy önigazult, elbizakodott ember képét tárja elénk, szemben egy alázatos, egyedül Isten irgalmában bízó emberrel. A farizeus önmagát sokkal jobbnak gondolta a mellette álló vámszedőnél. Meg volt győződve arról, hogy Isten is így látja őket. Jézus azonban másként ítélte meg a helyzetet.
Mindketten imádkozni mentek a templomba. A farizeus magában felsorolja azokat az erényeket, amelyekről azt gondolja, hogy általuk kiérdemeli Isten jótetszését. Magát elbizakodottan a vámszedővel hasonlítja össze, aki szerinte messze elmarad a vallásosság tekintetében. A vámszedő méltatlanságának tudatában Isten irgalmáért könyörög. Tudja, hogy bűnös, és nincs semmi érdeme arra, hogy Isten meghallgassa imáját. Nem lát magában semmi jót, egyedül Isten irgalmára hivatkozik. Az ő imáját kedvesen fogadta Isten, a farizeusét nem. Miért? Mert „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jak 4:6).
Tanuljunk meg Dánieltől alázattal, Isten irgalmában bízva imádkozni, hogy imáink meghallgattatásra találjanak: „nem a mi érdemeinkben, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük színed elé könyörgéseinket” (Dán 9:18).

Erdő Endre

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.