Igehely: 1Kor 1:4-9; Kulcsige: 1Kor 1:8 „Aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján.”
„Hála, hogy itt a csendes reggel, hála, hogy éjre nappal jő…” (DN3 60) Mennyi mindenért lehetünk hálásak szombat reggel? Talán még felsorolni sem könnyű, de azért próbáljuk meg. Pál apostol említi a kegyelmet Krisztus Jézusban, a testvéreket, a közösséget, a gazdagságot, beszédet, ismeretet, bizonyságtételt és még sok mást. A legfontosabb hálaok viszont, hogy Urunk naponként megerősít bennünket és feddhetetlenné tesz az üdvösségre. A tegnap terhe már a tegnapé, ma pedig újból készen lehetünk a szolgálatra. Tekintsünk előre hittel teljes örömmel, mert hű az, aki elhívott bennünket a Vele való közösségre. Eljön a pillanat, amikor életünk és szolgálatunk célhoz ér, de amíg tart a nappal, idejében működni kell, mert Mennyei Atyánk is munkálkodik a lelkek megmentésén. Figyeljünk Rá, s ne tékozoljuk el a mai napot!
Mivel tudnánk segíteni, hogy Krisztus közel jöhessen valakihez ma? Van erőnk akár egy pohár vízzel is szolgálni Őérte? Engedjük, hogy közben készítsen bennünket?
Huli Sándor
Szokatlan áldozat
Igehely: 1Krón 11:15-19; Kulcsige: 1Krón 11:18 „Erre ez a három ember áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak.”
„Mindenem az Úrnak adom, minden az Övé ...” (HH 507) Néha előfordul, hogy nehéz dolgot kérnek tőlünk, de a szeretet miatt mégis megtesszük. Azután az egyik legfelemelőbb érzés, amikor váratlanul szeretetet kapunk ezért viszonzásul. Meglep bennünket, hogy őszinte odaszánásunk a másikból ugyanazt hozza elő. Hasonló érzés, mikor az Úrnak áldozzuk magunkat, mindenünket, és abból áldás árad az életünkre. Méltatlannak érezzük magunkat ilyenkor, de egyszerre szeretettnek is és kimondhatatlanul boldognak. Hiszen Ő előbb szeretett minket, mi csak az Övéből adtunk vissza. Mégis kedvesen fogadja tőlünk a hálaáldozatot, imádatot. Ne sajnáljuk hát kiönteni Neki szívünket, és odaszánni magunkat élő, tiszta hittel az Istennek. (Róm 12:1) Adventünkben nem az a legfontosabb, hogy mennyit munkálkodunk magunkért s a mieinkért, hanem hogy mit tett értünk az Úr és hogyan tehetünk mi is valamit az Ő nevében másokért. Szolgáljunk az Úrnak örömmel, vigadozva járuljunk színe elé! (100. Zsoltár) Legyen ez adventi hálaáldozatunk.
Huli Sándor
Új hozzászólás