Igehely: Jn 6:35-40; Kulcsige: Jn 6:40 „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”
„Megtört a teste énértem is…” (HH 470) - Új napra virradtunk és máris éhesek vagyunk. Nem elég, hogy idén már sokszor ettünk, kell az új erő, kell a mindennapi kenyér. Ezért dolgozunk egész évben, sokan még ma is. Közben csendesen hangzik felénk az Úr szava: „Nem több-e az élet a tápláléknál…”? (Mt 6:25-34)
Adventi várakozásunk elsődlegesen nem a földiekről szól. Mesterünk szeretne egyre közelebb vonni magához. Felhívja a figyelmünket olyan dolgokra, amit nélküle sohasem tudnánk meglátni. A testté lett Ige beszél hozzánk ezen a reggelen: Vajon megértjük-e, mi az Atya akarata velünk a következő napokban? Meglátják-e a Fiút rajtunk keresztül? Lesznek-e, akik ezekben a napokban kezdenek hinni Őbenne? Mivel akar a Mester táplálni bennünket az ünnepen? Vajon nem kellene-e még valamit tennünk az Ő nevében? Talán nem lenne jó feláldozni egy étkezést az Ő szolgálatának oltárán? Vagy meghívni valakit Vele együtt asztalközösségbe? Mit kér tőlünk ma Krisztus? Hogyan várjuk eljövetelét?
Huli Sándor
A visszaélés büntetése
Igehely: Hab 1:1-11; Kulcsige: Hab 1:6 „Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja a széles földet, birtokba veszi mások hajlékait.”
„Fáradt vagy, és nyom a bűnnek terhe? Mondd el Uradnak ...” (HH 208) Gyakran elfáradunk, időnként megfáradunk, és olyan is van, hogy belefáradunk valamibe. Sokféle fáradtság környékez bennünket a készülés végéhez közeledve. Vajon bele lehet fáradni a várakozásba is? A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: „A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.” (13:12) Mai igénk pedig Habakuk próféta fáradt kérdésével kezdődik. Hogyan szeretné az Úr megpihentetni fáradt gyermekeit? Úgy, hogy megszólít és ismét az Ő cselekedeteire irányítja a figyelmünket. Mert lesz egy nap, amikor Ő ítéletet tart és mindent újjáteremt. Akkor „az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz.” (Péld 10:21) Addig pedig tovább bátorít, hogy „a jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el …” (Gal 6:9) Szükségünk van meghallani az Ő hangját, bármilyen fáradtak is vagyunk, mert egyedül az jelent nekünk megnyugvást. Hadd legyen hát ma esti imádságunk a jól ismert ének: „Adj új erőt, Urunk ...”! (HH 15)
Huli Sándor
Új hozzászólás