Igehely: Mt 1:20; 2:12-14, 19-23; Kulcsige: Mt 2:12 „Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”
Az újszülött Jézust kereső, megtaláló, őt királyi hódolattal illető bölcsek tulajdonképpen jóhiszemű, kezdő hívők voltak. A velük egy történetben szereplő József hozzájuk képest tapasztalt kegyesnek számított. Eltérő tapasztaltságuktól függetlenül közös jellemzőjük az, - és ez érvényes reánk, mai hívőkre is, - hogy Sátán által rászedhető, az élet útvesztőjében eligazodni képtelen gyermekei vagyunk az égi Atyának. Annak az Atyának, aki, ha elkezdte bennünk a jót, be is fejezi (Fil 1:6), és azt pedig, aki engedelmes iránta, „oktatja ő, hogy melyik utat válassza” (Zsolt 25:12).
Ezt tette a bölcsekkel is, akik csak egy hajszálnyira voltak attól, hogy a kisded Jézust halálra kereső Heródes bűnsegédeivé legyenek: „kijelentést kaptak álomban”, és ők Istennek engedelmeskedve, „más úton tértek vissza hazájukba”. Józsefet pedig négy(!) álomlátás által segítette az Úr, hogy hibátlanul tölthesse be a testté lett Ige mellett gyámapai hivatását.
Uram, ez életben testi és lelki veszedelmek közepette légy vezetőm, hogy hálával megvallhassam: „Ébrenlétben, álmomban / Isten mindig vélem van”. (HH 508:2)
Győri Kornél
A legbiztosabb kézben
Igehely: Jn 10:22-30; Kulcsige: Jn 10:28 „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”
Életünk tele van bizonytalansággal. Gyermekként is, de aztán nagykorúságra jutva számos elvárással szembesülünk, miközben fogalmunk sincs, hogy mit tegyünk, és visszatér a kérdés, mi lesz velünk, ha meghalunk. Egy erős kézre lenne szükségünk, mely támaszt, biztonságot ad, oltalmazó szeretettel vesz körül. Segít legyőzni a földi akadályokat, és átvisz bennünket a halálból az életbe. Kellene… De hiszen van ilyen kéz!
Kétezer éve az Úr Jézus azért lépett be világunkba, mert látta, hogy elgyötörtek vagyunk, mint a pásztortalan juhok. Szánalomra indult irántunk, és hatalmát felkínálva hívott minket magához, megnyugvást, gyönyörűséget ajándékozva nekünk.
Azóta hálával tartjuk számon azt a boldog napot, amikor Üdvözítőnk hívását meghallva hozzá siettünk. És nem felejtjük elleneinek szánt, de valójában a mi hitünket erősítő igéjét: „Én örök életet adok nekik, …senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből…” Sem élet, sem halál.
„Bármi rémít, bármi támad, / Biztos menhelyem van Nálad. / Jobbat lelkem nem kívánhat, / Te vagy nékem mindenem”. (HH 511)
Győri Kornél
Új hozzászólás