Igehely: 1Móz 33:9-11; Kulcsige: 1Móz 33:11 „Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta.”
Jakab apostol így tanít: „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.” Isten kegyelmi ajándéka az, hogy megújít lelkünkben és elménkben. Bölcs szívhez juttat, amellyel felismerjük régi életünk átkát és tisztátalanságát, meghalunk annak, és élünk tisztaságban. Igyekezettel eszközöljük és teremtjük a békét, méltányosság veszi át a helyét a korábbi kapcsolatromboló csalásnak. Ha az óember a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással fizetne, mi ellenkezőleg: áldást mondunk, hiszen arra hívattunk el, hogy áldást örököljünk. Ezt az örökséget fontosabbnak véljük, mint bármilyen földi áldást vagy örökséget.
Ha ezek megvannak, elmondhatjuk mi is: Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. Így lesz minden ajándékunk tiszta, nem részrehajló és nem képmutató. Testvérünk, akit annyiszor megbántottunk, nem fogja azt hinni ajándékunkról, hogy csak a bőrünket szeretnénk menteni vele. Unszolhatjuk bátran, hogy fogadja el.
Tóth Miklós
Mindenkinek ugyanaz az Ura
Igehely: Róm 10:4-13; Kulcsige: Róm 10:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”
Volt egy időszak az életünkben, amikor az új élet és az üdvösség olyan elérhetetlennek tűnt, hogy azt gondoltuk, a mennybe kell hágni utána, vagy az alvilágba kell alászállni érte. Ez azért volt, mert Teremtőnket és a világ Urát olyan sokáig megvetettük, neki annyiszor ellene szegültünk, hogy el sem hittük, létezik olyan bőkezű Úr, aki mindezt elengedné, megbocsátaná, és rajtunk segítene.
Aztán sokan új szívet kaptunk, és azzal elhittük, hogy a segítség mégis közel van, a szívünkben és a szánkban. Mert valaki lejött, lement, aztán felment azért, hogy amikor segítségül hívjuk az Urat, ne szégyenüljünk meg, hanem üdvözüljünk. Ezért nem is kell szégyenkeznünk egymás előtt: a bűn szolgaságában egyek voltunk, egyformán erőtlenek voltunk, de egy Lélekkel itattattunk meg, miután mindnyájan segítségért kiáltottunk. Végül egy Úr bőkezűsége hozott mindnyájunkat közös nevezőre. Nincs különbség zsidó és görög között, egyformák vagyunk. Mindenkinek ugyanaz az Ura, mindenki neki tartozik elszámolással.
Máséi vagyunk, nem a magunkéi. Tartozunk azzal, hogy éljünk egységben Fia helyett, aki meghalt értünk, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
Tóth Miklós
Új hozzászólás