2023. április 15., szombat

DÉLELŐTT | 
Csak ízelítő

Igehely: Jn 21:24-25; Kulcsige: Jn 21:25 „De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.”

János életét örökre megváltoztatta az, amit meglátott Jézusban. Jézus bizonyságtétele a föld végső határáig forgatta fel a világot, és hozott élő reménységet az elveszetteknek. Prédikálása, a Keresztelő Jánoséhoz hasonlóan, világító fáklyaként törte át azt a sűrű homályt, amely a népeket borította (Jn 3:19; Ézs 60:2).
Az örök Ige, Isten egyszülött Fia testet öltött. Jézus láthatóvá, elérhetővé, tapinthatóvá lett. Életének 33 esztendején az Atya dicsősége ragyogott át. Irgalommal és igazsággal vezette vissza az atyai házhoz Ábrahám fiait (Lk 19:9) és Izráel házának eltévedt juhait (Mt 15:24).
János bizonyságtételének kulcsszava a láttuk (Jn 1:14; 1Jn 1:2; 4:14). A tanítványok üzenetének tárgyát is az képezte, amit láttak és hallottak. Prédikálásuk így lett hiteles és erőteljes. Habár lehetetlen volt megírni mindent abból, amit láttak, mégis képesek lettek az evangélium örömüzenetével betölteni a földet.
Mi az, amit eddig megláttál Istenből? Bizonyságtevője lettél Jézusnak, vagy szégyelled Őt?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Biztat a mennyeikkel való törődésre

Igehely: Kol 3:1-4; Kulcsige: Kol 3:1 „Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül.”

Keressük az odafent valókat. Arról teszünk ezzel tanúságot, hogy életünk Krisztus halálával és feltámadásával azonosult (Róm 6:4). „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal” azt jelenti, hogy lelkileg halottak voltunk, de amikor Jézus Igéjét meghallottuk, azt elhittük és befogadtuk, általa feltámadtunk a lelki halálból, és Krisztusban új életet nyertünk. Péter apostol szavaival élve újjászülettünk, nem romlandó, hanem romolhatatlan magból, Isten élő és örökkévaló beszéde által (1Pt 1:23).
Keressük az odafent valókat, mert „a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4:18). Jézus figyelmeztet: ha itt a földön kincseket gyűjtünk magunknak, akkor mulandó kincsekért fáradozunk. „Veszendő arany és ezüst” mindaz csupán, amire az ember itt szert tehet, az örökkévalóság tükrében mindez hiábavalóság és hasztalan erőlködés (Préd 2:11).
Keressük az odafent valókat, mert Jézus megígérte: ha Őt az első helyre tesszük, ajándékként minden mást megkapunk, amire szükségünk van (Mt 6:33). Éljünk a mennynek, hogy áldást nyerjünk Istentől itt a földön!

Szabó László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.