2023. április 13., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Mi vagyunk az Ő vendégei

Igehely: Jn 21:8-14; Kulcsige: Jn 21:12 „Jézus ezt mondta nekik: Jöjjetek, egyetek! A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő.”

A Feltámadott egy szolgáló szerepét vette fel. Ugyan most nem mosdótállal és kendővel, mint az utolsó vacsorán, hanem tüzet gyújtott és halat sütött övéinek a Genezáret-tó partján. Ilyképpen vendégelte meg a fáradt és éhes tanítványokat, akik egész éjjel keményen, de eredménytelenül vesződtek.
Jézus nem vetette szemükre a szomorú tényt, hogy elmentek halászni. Kérdőre sem vonta őket, merthogy elfeledkeztek elhívatásukról, hogy ők már emberhalászok. Szánalmas munkájukat sem hozta szóba. Viszont csendben és alázattal újból nyilvánvalóvá tette, hogy Ő az Úr – mennyen és földön minden hatalom neki adatott (Mt 28:18).
A tanítványok szó szerint és átvitt értelemben is megízlelték, hogy „jóságos az Úr” (1Pt 2:3). A kenyér és a hal minden darabkája éreztette és láttatta velük: „jó az Úr” (Zsolt 34:9). Nincs okuk tehát a félelemre, mert hű az hozzájuk, aki ígéretet tett, amikor elhívta őket a követésére (Zsid 10:23). Áldott legyen az Ő neve!
Hogyan tapasztaltad életedben Isten jóságát? Hogyan vigasztal szükség idején Isten gondviselésének ígérete?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Vallást tesz megtéréséről

Igehely: ApCsel 26:12-18; Kulcsige: ApCsel 26:16 „De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni.”

Pál apostol a Jézussal való találkozás pillanatában új identitást, életcélt és küldetést kapott. A most már bizonyságtevő szolgának megtérésekor természetfeletti módon fedte fel magát Jézus. Ellátta további kinyilatkoztatásokkal, hogy azokról is bizonyságot tegyen az embereknek.
Ha igazán megismertük Isten kegyelmét (Kol 1:6), és minden akadályt félretéve elindultunk az élet útján (ApCsel 2:28), arra kell törekednünk, hogy egyre jobban és mélyebben ismerjük meg az Úr páratlan nagyságát (Fil 3:8). Legfontosabb küldetésünk, hogy eszközök legyünk mások megtérésében. Sokan körülöttünk még lelki vakságban és a tudatlanság sötétségében élnek. A Sátán uralma alatt sínylődnek, és cipelik lelkiismeretükben rendezetlen bűneik terhét. A mennyei örökséget még nem nyerték meg, mert e világ életmódja szerint élnek (Ef 2:2). Hozzájuk küld az Úr.
Ne legyünk engedetlenek a mennyei hívásra (ApCsel 24:19)! Hirdessük bátran minden embernek a megtérés evangéliumát – amíg tart a kegyelem ideje (2Kor 2:6).

Szabó László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:35–39 Kulcsige: Mk 1:35 „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”

Jézus Krisztus imádkozó életet élt. Az imádkozás fontosságát abban láthatjuk, hogy korán reggel, mielőtt megvirradt volna, felkelt és kiment egy puszta helyre imádkozni. Értékes perceket töltött az Atyával való közösségben. Szüksége volt az imádkozásra, hogy a Kapernaumban végzett szolgálata gyümölcsöző legyen. A tömeg visszatért Simon házához azzal a reménnyel, hogy találkozik Jézussal, de azt tapasztalja, hogy Jézus már nincs ott.