2023. április 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jézus küldetésének folytatása

Igehely: Jn 20:19-23; Kulcsige: Jn 20:22 „Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!”

Jézus kereszthalála után a szűk tanítványi csoport sem reménykedett a folytatásban. Tanácstalanok és hitetlenek lettek. Féltek a zsidóktól is, és magukra zárták az ajtót. Várták a kedélyek csillapodását, és azt, hogy az élet visszatalál majd a megszokott kerékvágásba. Megváltozott viszont minden bennük, amikor a feltámadott Krisztus megjelent közöttük. Elég volt a Mester részéről egy szó ahhoz, hogy a tanítványok félelmét a békesség váltsa fel; hogy meglássák a Megváltó sebeinek helyét, és újra örüljenek. Elég volt a Feltámadottnak rájuk lehelnie, hogy újra feltámadjon bennük a küldetéstudat. A Szentlélek kitöltetéséről szóló jézusi ígéret (Jn 16:7) még beteljesedésre várt. Ugyanakkor most már értik, hogy Jézussal élő közösségben a Szentlélek mutat utat, tesz jeleket és csodákat, ad erőt az egész világra szóló megbízatásukhoz.
Miként változna a krisztuskövetésed, ha folyamatosan tudatában lennél annak, hogy a Szentlélek jelen van az életedben? És mely területeken kellene a Léleknek tovább vezetnie?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Tisztázó beszélgetés

Igehely: Jn 21:15-19; Kulcsige: Jn 21:15 „Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat!”

A Mester a tanítványai szeretetét sohasem követelte ki erőszakkal. Most sem dorgálta meg Pétert, amiért megtagadta; a többieket sem marasztalta el azért, mert gyáván elfutottak, amikor Őt letartóztatták a Gecsemáné-kertben. Jézus kérdésének célja az volt, hogy megítélje és felszínre hozza Péter szívének gondolatait és szándékait (Zsid 4:12). Nem valami olyat kérdezett, amire Ő ne tudta volna a választ. A kérdésre Péternek volt inkább szüksége. Jézus iránti szeretetét megvallotta, és ez lett helyreállásának bizonyítéka. Ezt tette aztán őt alkalmassá arra, hogy Jézus bárányait legeltesse, és amely szolgálatban – a Jó Pásztorhoz hasonlóan – készen legyen vállalni a szenvedést, még a halált is.
„Szeretsz-e engem?” – máig ez a tanítványság első és nagy kérdése. Ha szeretjük Jézust, akkor ne adjunk helyet az önsajnálatnak. Másokat se hibáztassunk bukásaink miatt. Kérjük inkább bűneinkre az Úr bocsánatát! Ezután álljunk vissza a résre (Ez 22:30), és vállaljuk örömmel a szenvedést – az Úr Jézusért és az Ő gyülekezetéért (Kol 1:24)!

Szabó László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.