Igehely: Neh 5:9-19; Kulcsige: Neh 5:13c „Az egész gyülekezet áment mondott rá, és dicsérte az Urat. A nép pedig eszerint járt el.”
Akik a cselekedeteinket látják, vagy gyalázni, vagy dicsőíteni fogják Istent (Róm 2:24; Mt 5:16). Viselkedésünk vagy az Isten iránti szent félelmet, vagy annak a hiányát árulja el. Isten Dávidnak mondott szavai óriási figyelmeztetést jelentenek nekem (2Sám 12:14).
Nehémiás is bátran mondhatta volna: Legyetek az én követőim! Követésre méltó példa volt népe számára az elengedésben (10. v.). Az élet különböző területein gyakran tapasztaltam, hogy semmi sem eredményesebb a jó példánál. Nem véletlenül kéri Pál Timóteust: Légy példa a hívőknek! De a kívülvalóknak is.
Ez a történet azt az alapelvet is alátámasztja, hogy nem elég igaznak látszani, annak is kell lenni! A papok fogadalma megerősítette döntésüket, és emlékeztette őket arra, hogy titokban sem követhetnek el olyan dolgokat, amiket egyszer bűnnek ítéltek.
„Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.” (Zsid 6:10) Kövessük mi is Nehémiás jó példáját!
Kiss Zoltán
Ti is el akartok menni?
Igehely: Jn 6:60-71; Kulcsige: Jn 6:67 „Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni?”
Az előző versekben Jézus úgy beszél a testéről, mint élő, a mennyből alászálló, éltető kenyérről, amit kész a világ halálból életre való jutásáért nekik adni. Ez botránkozást, zúgolódást és vitát váltott ki a kapernaumi zsinagógában, sőt tanítványai közül is sokan visszavonultak, és nem jártak többet vele, mert nehéz és értelmezhetetlen beszédnek tartották Jézus szavait.
Jézus ezután szegezte a szorult helyzetben levő tizenkettőnek a kérdést: Ti is el akartok hagyni engem? Ezzel Jézus nemcsak a tanítványok között levő hitetlenséget igyekezett leleplezni, ami az életre való jutás egyik legnagyobb akadálya, hanem irántuk való szeretetét is. Az igazság nem fél az ítélettől! – tartja egy orosz mondás. Péter válaszából világosan kiderül, hogy a tanítványok számára a legtöbbet Jézus jelenti, hisz csak a Mestertől kaphatják meg az örök életet, ami a Jézus Krisztusba, mint Isten Fiába vetett hit által lehet a miénk.
Jézus zárószavai világossá teszik előttünk, hogy Ő ismeri igazán tanítványai szívét, és annak valódi tartalmát is.
Kiss Zoltán